Létezz a jelenben!
A boldogság most létezik, de mit jelent a „most”? Ez nagyobb és bonyolultabb kérdést vet fel: Mi az idő? Létezik- e egyáltalán? Mennyire valóságos? Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy érzékelésünknek megfelelően vagy lelassul, vagy felgyorsul az idő. Ha unalmas, lélekölő munkát végzünk, megáll – az óra lassan ketyeg, minden pillanat örökkévalóságnak tűnik. Ha jól szórakozunk, akkor pedig szó szerint elrepül. A probléma az, hogy világunk az idő fogalma köré épül, és ez rengeteg konfliktust okoz, mert maga az idő csalóka, és ellentétes a valóság természetével. Ez az illúzió befolyásolja, hogy hogyan közelítjük meg a manifesztáció gondolatát.
Az idő csapdájában
Az idő tudományos modellje azt feltételezi, hogy az idő egyenes vonal, amely mindig előre halad. A jelenlegi pillanat, vagyis a jelen, egyszerűen egy ponttal ábrázolhat ezen a vonalon. Ez modellként ragyogóan működik is, de a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy ez egyszerűen nem igaz. Ennek a modellnek a gyenge pontjait bizonyítja az a tény, hogy ha a jelenségekről a kvantumok szintjén beszélünk, ahol az idő nem létezik, a hagyományos fizika elvei nem működnek.
A hagyományos fizika akkor is összeomlik, amikor az idő eltorzul, és Albert Einstein ezzel kapcsolatos nézetei is ezt erősítik meg. Ő világosan felismerte az időt egyenes vonalként ábrázoló modell korlátait. A valóságban az idő egyszerűen nem létezik, nem más, mint kitalált konstrukció, amelyet azért hoztak létre, hogy rendszert vigyen az életünkbe.
Az aktuális idő mindig a „most”, ez az egyetlen pillanat, amelyet manifesztálnunk kell. A múltat nem változtathatjuk meg, de életünk ezután következő részét közvetlenül befolyásolja, amit ebben a pillanatban megteszünk azért, hogy eljussunk oda, ahova akarunk. Ha a jelen pillanatot elutasítjuk, azzal elutasítjuk a valóságot is, és a valóság elutasítása annak a lehetőségnek az elutasítását jelenti, hogy bármit manifesztáljunk, amit csak kívánunk.
Az idő és az ego
A manifesztálás természetének megértéséhez fontos tudni, hogy az idő tökéletes táptalaj az ego számára, hogy gyökeret verjen. Látod, az ego a meg nem értésből fakad, mert szüksége van az időre mint konstrukcióra. A múlt eseményeit felhasználva vagy piedesztálra emeli magát, hogy elutasítsa a valóságot, vagy eltúlozza ezeknek az eseményeknek a jelentőségét, és így pokoli jelent hoz létre.
Másképp fogalmazva, az ego irányt szabhat az életünknek, ha hagyjuk neki. Az ego átkukucskál a jövőbe, és hasonló pozitív vagy negatív képeket vetít, mindegyiket vadul eltúlozva azért, hogy felépítse magát. Nem a pozitivitás vagy negativitás táplálja, pusztán drámával és érzelmi zűrzavarral tartja fenn magát.
A jelen pillanatban, amely egyszerűen csak az „itt és most”, egyáltalán nincs dráma. Ennek az az oka, hogy amikor a jelenben élsz, nem kap teret a dráma vagy az érzelmi zűrzavar. Egyszerűen csak végrehajtod azt, ami szükséges a céljaid eléréséhez. Az ego az, amelynek szüksége van arra, hogy a konstrukciók felépítéséhez előre- és visszaugorjunk az időben.
Az ego legyőzésének kulcsa ugyanaz, mint bármely más akadályé: egyszerűen ne összpontosíts a létezésére. Ez nem azt jelenti, hogy tegyél úgy, mintha nem létezne, hanem tekints rá passzív elfogadással. Ezután fókuszálj arra, hogy hogyan juthatsz túl rajta a jelenre összpontosítva. Eközben észre fogod venni, hogy magától feloldódik.
Pszichológiai idő
Az egót támogató kulcsfontosságú tényezők egyike a pszichológiai idő, ahogy Eckhart Tolle nevezi. Ő tulajdonképpen azt állítja, hogy csak az idő akadályozza meg, hogy lássuk a fényt, és minden, ami az időhöz kapcsolódik.
Ha határidőket szabunk a kapcsolatainkban vagy életünk bármely más területén, az végső soron kudarcba fullad.
A pszichológiai idő ellentétes az óraidővel. Az óraidő pontosan azt jelenti, ami. Az óra egy mechanikus tárgy, amelyet arra használunk, hogy a napunkat szervezhető szakaszokra osszuk fel, és produktívak legyünk. A pszichológiai idő ezzel szemben teljesen más, folyékony, nem lineáris. Visszaugrik a múltba, és előreugrik a jövőbe, soha nem a jelenben tartózkodik, így az ego legjelentősebb táptalaja. A pszichológiai idő arra törekszik, hogy a múltba vagy a jövőbe röpítsen minket, és ott is tartson.
Léteznek olyan technikák, amelyek segítségével lazíthatod a pszichológiai idő és az ego szorítását az életeden, és így teljesebben megélheted a jelen pillanatot. Ne feledd, ha hozzá vagy szokva az „időutazáshoz”, eleinte nehezedre fog esni! Az egód hevesen fog tiltakozni, de kellő kitartással egyre inkább a „most”-ban fogsz élni.
Az ego megfigyelésének technikája
A gyakorlat célja a tudatosság fejlesztése. Legyen az mindfulness vagy meditáció, vagy nevezd, ahogy akarod, a lényeg az, hogy megtanuld egyszerűen csak megfigyelni a gondolataidat, és érzelmekkel nem reagálni rájuk. Ez segít kiszakadni az ego szolgálatából, és lehetővé teszi, hogy meghozd azokat a szükséges döntéseket, amelyek elvezetnek a vágyaidhoz. Az a legjobb módszer, ha mindezt fokozatosan építed fel.
Kezdetben szánj naponta néhány percet a légzésed megfigyelésére. Észreveszed, hogy az elméd elkalandozik, és még néhány másodpercig sem tudod fenntartani a figyelmed. Ne ijedj meg, ez teljesen normális. A cél nem az, hogy isteni erőre tegyél szert, semmilyen abszurd elképzelés nem áll mögötte, egyszerűen csak figyelj, és ne ítélkezz! Valahányszor elkalandozik az elméd, finoman tereld vissza, és összpontosíts a légzésedre. Tekints rá úgy, mint egy gyerekre, aki nem tudja, mit csinál.
Amint elkezded a napot, fordítsd a lehető legnagyobb figyelmet arra, amit tapasztalsz és gondolsz, anélkül, hogy ítélkeznél. Ha például mosogatsz, érezd a vizet, a mosogatószert stb. az ujjaidon. Figyeld meg, mi fut át az elméden, és ne ítélkezz, vagy ne címkézz semmit! Ha éppen felülkerekedett az egód, akkor fogadd el, és egyszerűen lépj tovább, és folytasd a tapasztalatok megfigyelését.
Fordíts különös figyelmet arra, amit az érzékeid közölnek veled, érezd át őket. A legjobb módszer arra, hogy az elmédet valóban a jelen pillanatban tartsd, ha arra figyelsz, amit az adott pillanatban az érzékszerveid segítségével érzékelsz.
Ez az erőteljes cselekedet, ha többször megismételjük, inaktiválja az egót, illetve a béke és nyugalom érzését kelti bennünk. Ahogy már megtanultad, az ego egyik fő támasza a pszichológiai idő fogalma. A pszichológiai időhöz való ragaszkodásunkat úgy gyengíthetjük a leghatékonyabban, ha az óra szerinti időt használjuk, és közben megmaradunk a jelenben.
