Örökké aktív életünkben a pihenés az alvás szegény rokona. A Durham Egyetem kutatói 134 országban végeztek felmérést több mint 18 ezer emberrel. Azt kérdezték meg tőlük, mennyit pihennek naponta, illetve, hogy milyen jellegű pihentető tevékenységeket végeznek. Talán nem meglepő, hogy a többségük – több mint a kétharmaduk – azt mondta, hogy többet szeretne pihenni. A kutatók azt is felfedezték, hogy azoknak, akik kevesebbet pihennek, rosszabb a közérzetük.
A nagy megterheléssel járó munkák és a fokozott gondoskodással járó kötelezettségek közötti zsonglőrködés, hogy próbálunk találkozni a barátainkkal, és szórakozni és úgy általában élni is szeretnénk, mind hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmunk nyugtalan. Nemcsak hogy a két végén égetjük a gyertyát, de a lobogó tűzbe is vetettük, és csak egy viaszos folt maradt utána a padlón. Vagy legalábbis modern életünkben így érezzük magunkat a hét végére! És ott vannak még azok a társadalmi normák, elvárások és címkék miatt kialakuló apró traumák is, amik megakadályoznak a pihenésben. Az egyik kliensem, aki egyértelműen kimerült volt, azt mondta, „lustának” tartja magát, ha napközben pihen, függetlenül attól, mennyire fáradt. Ha kitekintünk a természetre – aminek szerves részei vagyunk –, azt látjuk, hogy a természet tudja, hogyan pihenjen. Változnak az évszakok, a nappal éjszakába fordul, és eközben környezetünk folyamatosan regenerálódik, pihen, és megújítja magát – ellenállás nélkül.
Énidő
Számunkra is fontos lenne, hogy pihenőidőt építsünk be a mindennapjainkba. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy aludnunk vagy szunyókálnunk kell. Inkább olyan tevékenységeket jelent, melyekkel „kikapcsolhatjuk” az élet stresszforrásait. Például olvasunk, zenét hallgatunk vagy kimegyünk a természetbe.
Töltődj fel energiával tér és idő segítségével. Teret és időt kell szánnunk arra, hogy megújuljunk, ugyanúgy, ahogy a munkánknak vagy egy objektív célnak is megadjuk ezeket az értékes forrásokat. Bár nehéznek tűnhet időt szakítani erre a hétköznapokban, a javaslatok megvalósítása csak pár percig tart, és része lehet az „időkonfettidnek” – azoknak a rövid időszakoknak, amiket általában ész nélküli görgetéssel és kattintgatással töltünk. Az is hasznos lehet, ha tisztázzuk azokat a pihenéstípusokat, melyekre mindnyájunknak szüksége van ahhoz, hogy kipihenjük magunkat és megfiatalodjunk.
Fizikai pihenés: Ez a legnyilvánvalóbb kategória, ám nem csak azt jelenti, hogy alszunk vagy passzívan ülünk. A légzőgyakorlatok aktiválják a paraszimpatikus idegrendszert, ami a „pihenj és eméssz” állapotba repíti a testet. Ha ülőmunkát végzel, a fizikai pihenés inkább arról szól, hogy kizökkented testedet az állandó ülőhelyzetből, ami fájdalmas és kényelmetlen lehet. Például nyújtasz egy kicsit az asztal mellett, vagy óránként egyszer felállsz a székből, és átmozgatod a tested. Ha azonban fizikailag is aktív vagy, a teljes nyugalom pillanatai jelentik a pihenést.
Mentális pihenés: Mostanában sokat hallani az „agyi köd”-ről. A mentális pihenés azt jelenti, hogy legyőzzük a multitasking iránti késztetésünket, és csak egy dologra figyelünk. Kapcsold ki az applikációs és más telefonos értesítéseket, jelentkezz ki az e-mail postafiókodból, és csukd be az ajtót, hogy időt szánj arra, hogy csak egy dologgal foglalkozhass. Egy kis gyakorlásra is szükség lesz hozzá annyira él bennünk a multitasking mítosza – de megéri a fáradságot.
Szociális pihenés: A szociális pihenés nem feltétlenül egyenlő az egyedülléttel, persze ez is lehet, ha erre van szükséged. Inkább azt jelenti, hogy időt töltesz azokkal az emberekkel, akik előtt nem kell megjátszanod magad, és akikkel teljesen és tökéletesen önmagad lehetsz. Ezek az emberek a te akkumulátoraid, ezért kapaszkodj beléjük, amíg csak lehet! Fontos, hogy ezek az emberek néha nem is a szeretteink, hanem az ismerőseink, néha ugyanis gyakran könnyebb azokkal önmagunknak lennünk, akikkel csak hébe-hóba találkozunk.
Érzékszervi pihenés: Mindenki más mennyiségű érzékszervi stimulációt igényel, és a szuperérzékeny embereknek talán még több csendre van szükségük, mint másoknak. Egyszerűen csak szánj arra néhány percet a nap folyamán, hogy becsukd a és pihentesd a szemed. Ez sem arról szól, hogy magányosan elvonulj, de ha kevesebb mesterséges érzékszervi inger ér bennünket, az pihentető hatású.
Érzelmi pihenés: Vigyázz azokkal a „vámpírokkal”, akik elszívják érzelmi energiáidat, és korlátozd a velük töltött időt (vagy szakítsd meg velük végleg a kapcsolatot).
Kreatív pihenés: Az elménk manapság olyan sok időt tölt elemző munkával, hogy csak kevés embernek van esélye arra, hogy táplálja a benne rejlő kreativitást. Én rendkívül kreatívnak érzem magam, amikor ellátogatok a kedvenc galériámba, és igyekszem is rendszeresen beiktatni egy ilyen látogatást. Ha erre nincs lehetőséged, vagy nem igazán a te műfajod, szánj egy kis időt arra, hogy naponta háromszor firkálgass 5 percig. A felnőtt színezők is pihentetők, legfőképp a bonyolult mandalaminták.
Spirituális pihenés: Nem kell vallásosnak lenned ahhoz, hogy élvezhesd a spiritualitás pihentető hatását. A titok abban rejlik, hogy azt érezzük, szerves részei vagyunk a világnak, amiben élünk, és ezt úgy érhetjük el, ha segítünk másokon. Ez növeli a jóllétünket, ilyenkor ugyanis kikapcsol az énközpontúságunk, amiből a túl sok már kimerítő lehet. A felfrissülés a spiritualitáson keresztül annak köszönhető, hogy biztosak vagyunk a célunkban, ami egy újabb oka annak, miért olyan hasznos, ha összekapcsolódunk nyílvesszőinkkel. A trükk abban rejlik, hogy saját magadra szabod, hogyan pihensz. Te másképp pihenheted ki magad, mint a párod, a barátaid és a családod, ezért az igazi pihenés kulcsát az jelenti, ha tiszteletben tartod ezt a személyre szabott megközelítést.
Forrás: Dr. Meg Arroll - Apró traumák
