A pajzsmirigyről tudjuk, hogy a hormontermeléséhez jódra van szükség, ám az kevésbé ismert, hogy nem csupán a jód, de a vas, a magnézium, a szelén és a króm, illetve a cink is elengedhetetlen a működéséhez, a hormontermeléshez.
A jód
A pajzsmirigy hormonjai, a T4, a T3 jódtartalmúak, tehát jód hiányában nem tud a pajzsmirigy hormont termelni.
Az Országos Közegészségügyi Intézet egész országra kiterjedő reprezentatív felmérései alapján Magyarország négyötödén az ivóvizek jódtartalma elégtelen. Valamennyi megyére kiterjedő széles körű orvosi vizsgálatok is megerősítik, hogy a lakosság jódellátottsága hiányos, és az egész országban szükséges lenne a jódpótlás általános bevezetése. A szervezet nem képes a jódot hosszú ideig tárolni, emiatt is fontos a folyamatos bevitel.
Az egészséges emberi szervezet számára az ideális napi jódbevitelt életkor (testtömeg figyelembevételével) szerint felnőtteknél a jód bevitel 30 μg/kg/nap. Terhesség és szoptatás alatt pedig 40 μg/kg/nap.
A jódhiány nem csupán a pajzsmirigy működését befolyásolja kedvezőtlenül, de a női nemi szervek, az emlők is nagy jódigényűek, valamint a magzati és csecsemőkorban fellépő jódhiány maradandó idegrendszeri károsodást okoz. Több hazai vizsgálat és adat szerint a várandós és szoptató anyák jódellátottsága sem elegendő, így a védőnői hálózat, a terhesgondozást végző szülész-nőgyógyászok és a gyermekorvosok feladata lenne a tájékoztatás a jód szükségességéről és a pótlás lehetőségeiről. Ez különösen nehéz úgy, hogy több magzatvédő vitamint a jódmentességgel reklámoznak, holott a baba idegrendszeri fejlődése szempontjából elengedhetetlen a jód! A jódhiány okozta problémákat tovább fokozza, hogy a csapvíz klórozott, a fogkrémben fluorid van. Ezek egy negatív töltéssel rendelkeznek, emiatt nagyon reaktívak, a fluorid-, klorid-, bromidion könnyedén elfoglalja a jód helyét a szervezetben, viszont a funkcióját nem tudják betölteni. Ezért különösen veszélyes jódhiányos területeken az ivóvíz klórozása vagy a fogkrém fluoriddal való dúsítása.
A szelén
A szelén nyomelem, mely számos sejtműködéshez elengedhetetlen a szervezetben, nagyon fontos antioxidáns. A legmagasabb szeléntartalmú szervünk a pajzsmirigy, szelenoproteinek formájában tartalmazza a szelént.
A szelén természetes forrásai elsősorban a tengeri ételek és a diófélék. Különösen magas szeléntartalmú a paradió, a szezámmag, a lila hagyma, a fokhagyma, a spárga, a paradicsom, ám a brokkoli is tartalmazza.
A szelén megtalálható szervetlen és szerves formában, az emberi szervezet számára mindkettő hasznosítható. A talajban lévő szervetlen szelént a növények alakítják át olyan szerves vegyületekké, mint például a szelenocisztein vagy a szelenometionin. Az élelmiszerek szeléntartalmát meghatározza a földrajzi elhelyezkedés is, mert sajnos nagyon sok helyen a talajban nincs elegendő mennyiségű szelén, emiatt sem a növények, sem az állatok nem tudják felvenni és beépíteni.
Szelenoproteinek
A szelenoproteinek szeléntartalmú fehérjék a szervezetben. Jelenleg harmincöt ilyen fehérjét ismerünk, ezek közül több fontos enzim (például a glutation-peroxidáz, a tioredoxin reduktáz, a jodotironin- dejonidáz). A legismertebb a glutation-peroxidáz, ami a sejtmembránt védő enzim, feladata a membrán integritásának és funkciójának fenntartása azáltal, hogy elvégzi a sejtre káros peroxidok redukálását. Egy másik ismert szelenoprotein a szelenocisztein, melynek érdekessége, hogy a szelén nem utólag kerül a vegyületbe, hanem az UGA genetikai kód által genetikailag meghatározott, egyébként kéntartalmú ciszteinmolekulában a kén helyét foglalja el, így erőteljes antioxidáns hatása van.
A szelén megvéd a higany és a metil-higany toxicitásától azáltal, hogy megakadályozza a szabad gyökök okozta károsodást, vagy inaktív szelén-higanykomplexeket képez. Ez igencsak nagy jelentőségű a pajzsmirigyműködés szempontjából, ugyanis a pajzsmirigyben kifejezetten nagy mennyiségben halmozódhat a higany.
A króm
A természetben előforduló króm háromértékű (3+), az ipari króm hatértékű (6+), ez utóbbi toxikus. Mivel a háromértékű króm hatértékűvé alakítása rendkívül energiaigényes folyamat, a természetben ez nem következik be, így természetes körülmények között nem kell tartanunk a króm toxicitásától, csak abban az esetben, ha ez valóban ipari, munkahelyi, környezeti ártalomként van jelen. A pajzsmirigy szempontjából fontos krómként minden esetben a 3+ változatot értjük.
A króm viszonylag sok élelmiszerben megtalálható, de csupán 0,4-2,8%-a szívódik fel. Krómban gazdag élelmiszerek például a sörélesztő, a gomba, a hagyma, a paradicsom, az osztriga, a teljes kiőrlésű gabonák, azonban utóbbiakat a gluténtartalmuk miatt nem ajánljuk pajzsmirigybetegeknek, különösen autoimmun kórképekben, mint a Hashimoto-tireoditisz.
A króm a duodénumból – a vashoz hasonlóan – klatrin burkú csapdákba csoportosulva szívódik fel. A klatrin fehérjék növelik az endocitózis hatékonyságát a felszívás folyamatában.
A magnézium
A magnézium jelentős része intracellulárisan, azaz sejten belül vagy fehérjéhez kötött állapotban van a szervezetben, ezért laborvizsgálattal nagyon nehéz kimutatni a hiányát, így krónikus hiányállapotban is mérhetünk normál szérum magnéziumszintet. A szérumban az összes magnéziumnak mindössze 0,3%-a található meg, ennek egy része fehérjéhez kötötten.
Egyes szerzők azt tartják, hogy a labor által meghatározott normálértékek sem optimális állapotot tükröznek, hanem már a populációra kiterjedő hiányállapotot, egy átlagértéket.
A magnézium a sejtműködésekben alapvetően fontos szerepet tölt be a sejt permeabilitás szabályozásában, az ioncsatornák szabályozásában, a mitokondrium ATP-termelésében, valamint esszenciális enzimaktivátor a neuromuszkuláris (ideg-izom kapcsolati) izgalmi állapotokban. A jódhoz és szelénhez hasonlóan az alacsony magnéziumszint is kapcsolatba hozható a pajzsmirigy alulműködésével és autoimmun betegségeivel.
Az alacsony magnéziumszint gyulladáskeltő hatású, emelkedik a CRP, ami szintén nem kedvez a pajzsmirigynek.
A cink
A cink minden szervben, sejtben megtalálható, legnagyobb mennyiségben az ondóban, a prosztatában, a mellékherében, a petefészkekben, a csontokban, a bőrben, a hajban és a körömben van jelen. Kb. 200 enzim alkotója. Tudományos kutatások bizonyították a cink szerepét a pajzsmirigyhormonok metabolizmusában. Továbbá kutatások azt találták, hogy a cinktranszporterek jelen vannak a hipotalamuszban, az agyalapi mirigyben és a pajzsmirigyben is, de a konkrét funkciójuk még nem ismert.
A cink forrásai: napraforgómag, gyömbér, dió, mogyoró, mandula, datolya, szárnyasok, húsok.
