Az önszeretet az alap, amelyre minden belső és külső siker épül. Az önszeretet adja meg az utazásunkhoz az energiát és a stabilitást, hogy a megfelelő pályán maradjunk. Ez egy szilárd elhatározás önmagunk felfedezése és a jóllétünk prioritássá tétele iránt. Az igazi önszeretet trükkös fogalom, amely egyensúlyérzéket igényel ahhoz, hogy kamatoztathassuk átalakító erejét – teljesen feltöltjük magunkat anélkül, hogy önzővé vagy egoistákká válnánk. Az igazi önszeretet sokrétű, és magában foglalja a radikális őszinteséget, a pozitív szokások kialakítását és a feltétel nélküli önelfogadást. Ez a három pillér belsőleg és külsőleg is úgy működik, hogy az önszeretet tartós érzését generálja és támogassa.
Építsünk ki pozitív szokásokat
Amikor megbirkózunk az idővel kialakult, boldogságunkat és jóllétünket korlátozó viselkedésformákkal, ráébredünk, hogy tudatosan új szokásokat kell kialakítanunk. A változások először fájdalmasak. A pozitív szokások kialakítása hosszú távú játék, és a látványos eredmények nem azonnal születnek, nagyon keményen meg kell értük dolgozni. Az egész életünk átalakítása és minden felforgatása túlságosan szétforgácsolja az energiáinkat. Ehelyett válasszunk egy célzott stratégiát. Először építsünk ki egy szükséges szokást, és csak akkor térjünk át egy másik dologra, amikor az már beépült az elménkbe és a testünkbe. Ha hagyjuk, hogy az önszeretet áthassa a döntéseinket, az arra fog késztetni minket, hogy emeljük meg a saját magunkkal szemben támasztott elvárásokat. Az önszeretet nem a pozitivitás túláradó érzése, hanem az az őszinte tanács, amit magunknak kell adnunk, hogy valóban szárnyalhassunk.
Érzemi öngyógyulás, sémáink újraírása
Gyógyításra azért van szükség, mert minden, amit érzünk, nyomot hagy az elménkben, és mindez felhalmozódik a kondicionálásunkban: a családi dinamikánk, amit az iskolában tanultunk, a barátainkkal és partnereinkkel való kapcsolatunk, a társadalom által ránk erőltetett nézetek egész életünk során, a saját magunkkal való kapcsolatunk, és minden más tapasztalat vagy információmorzsa, ami áthalad a lényünkön. Mindezek együttesen hozzák létre kondicionáltságunk egészét. Beidegződéseink nem ülnek tétlenül: áthatják azt, ahogyan önmagunkat, azokat, akikkel kapcsolatba kerülünk és ahogy a világot érzékeljük. A tudatos elme olykor képes felejteni, de a tudatalatti minden reakciót felhalmoz a múltból. Ezek a reakciók idővel megkövülnek, és sajátos viselkedésmintákká fejlődnek, amelyek akkor keletkeznek, amikor az elmének újra eszébe jut egy múltbeli helyzet. A gyógyulás a múltból származó összes olyan programozás feldolgozását és kiürítését jelenti, amely akadályozza, hogy szabadon megélhessük a jelent. Ha megértjük, hogy min mentünk keresztül, és hogy ezek a kihívások hogyan nyilvánulnak meg érzelmi és viselkedésmintáinkban, az segít feloldani reakcióink merevségét.
Az érzelmi gyógyulás első lépéseként az alábbi kérdéseket tegyünk fel magunknak és válaszoljuk is meg!
Önreflexió
Kapcsolatban vagy az érzelmi történeteddel?
Milyen részeid igénylik a gyógyulást?
Melyek azok a főbb minták, amelyek ismétlődően megjelennek az életedben? Mi a helyzet azokkal a mintákkal, amelyek akkor jelennek meg, amikor a dolgok nehezednek?
Hogyan hatott a gyermekkorod a kondicionálásodra és a személyiségedre?
Melyik sérülés tűnik ki, ami a gyermekkorod után történt, és hogy hatott az életedre?
Látod a kapcsolatot a múltad és az impulzív reakcióid között?
Forrás: Yung Pueblo - Lehet könnyebb
