A központi idegrendszer a nehézfémek által súlyosan érintett terület, mert ez tulajdonképpen olyan, mint egy elektromos hálózat: rengeteg ion szükséges a működéshez, ahhoz, hogy az idegi impulzusok jól működjenek. Ha ebben a rendszerben az ionok nem a megfelelő mennyiségben vagy minőségben vannak jelen, akkor gyakorlatilag az idegsejteken az áramlás sem lesz megfelelő. Ez olyan, mintha zárlatos lenne az elektromos eszközünk. Felmelegszik, vagy egyáltalán nem vezet. Milyen érdekes, ha valaki nagyon indulatos, akkor a magyar nyelvben azt mondjuk rá, hogy „forrófejű”, pedig egészen biztos, hogy abban az időben, amikor ez a kifejezés kialakult, még nem voltak precíziós műszerek, melyekkel az agy hőmérsékletét tudták volna mérni. De gondoljunk csak bele, az elromlott elektromos eszközeink is túlmelegszenek. Valahogy így kell az idegrendszert is elképzelni. Ásványianyag-hiány esetén az idegrendszer ki van éhezve a pozitív töltésű ionokra, és egy mágneshez hasonlóan magába szívja a nehézfémeket.
A higany az élő szervezetekben egy kritikus koncentrációt elérve kifejezetten toxikus elemmé vagy vegyületté válik. Általánosságban elmondható, hogy a higanysók elsődleges támadáspontja a vese, míg az elemi higany és a szerves higanyvegyületek elsősorban a központi idegrendszert károsítják.
Amalgántömésekből származó higany terheltség
Sajnos az én gyerekkoromban azonnal mindenkinek amalgámmal tömték a fogát, de még a közelmúltban is bőven akadtak olyan fogorvosok, akik szinte csak amalgámot használtak. Ez külföldön is így volt, sőt bizonyos területeken ma is használják az amalgámot a fogászati ellátásban. Problémát jelent, hogy az amalgám maga egy ötvözet, melynek az egyik fő összetevője a higany. Az amalgámtömést általában nem sikerül pontosan ugyanúgy elkészíteni, így több amalgám a szájban már galvánáramot indít el. A száj pH-ja soha nem 7, azaz nem semleges, és ha akár már enyhén is savas a pH-érték – ami nagyon gyorsan bekövetkezik a baktériumok miatt –, akkor ebben a közegben kioldódik a higany az ötvözetből. Mondhatjuk, hogy ez nagyon kis mennyiségű, de ha a terhelés folyamatos, az komoly felhalmozódást jelenthet. Az elmúlt néhány évben összefüggéseket találtak a szklerózis multiplex, az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór és a higany szervezetbeli felhalmozódása között. Súlyosabb mérgezés esetén néhány hónapon belül romolhat a páciens látása, hallása, beszédkészsége és mozgáskoordinációja, sőt kómát és halált is előidézhet. Betegségek esetén ezeket a töméseket megfelelő védelemben el kell távolítani, hiszen folyamatosan gyengítik a szervezetet, ami például daganatos betegség vagy meddőség esetén kulcsfontosságú tényező lehet.
Amíg amalgám van valakinek a szájában, TILOS nehézfémet kivezetni! Ha ilyenkor szabadítjuk fel a nehézfémeket, akkor sokkal nagyobb mennyiségben kerül a véráramba a higany.
A higany összefüggései a gluténés tejérzékenységgel
A higany és a többi nehézfém károsítja az enzimeket, például a DPP IV enzimet (dipeptidil-peptidáz-4 enzim), ami felel a glutén, a kazein, a neurotranszmitterek (idegi átvivő anyagok) és a hisztamin lebontásáért. Az enzim gátlásával a glutén és a kazein nem tud lebomlani, így egyes neurotoxikus peptidek – mint például a kazomorfin, a gliadorfin, a dermorfin és a deltorfin – szintje megemelkedik. Ezek a peptidek nagyon károsak az idegrendszerre, gyakorlatilag kábítószerként működnek. Ezért kifejezetten nagy jelentősége van higanyterhelt állapotok – például autista gyermekek – esetén a glutén- és tejmentes diétának.
Növényvédő szerek
A teljesség kedvéért ejtsünk szót a nehézfémek más előfordulási helyeiről is, mint például a terményekben található növényvédő szerekről. Már a „növényvédő szer” elnevezés is furcsán hangzik, de sajnos számtalan olyan vegyületet alkalmaznak, melyek korántsem egészségesek számunkra. Ezen szerek lényege, hogy elpusztítsa a növényeken megtelepedő baktériumokat, gombákat és rovarokat, ezért sok esetben tartalmaznak higanyt, ólmot, kadmiumot, sőt a réz egyes vegyületei még a biotermesztésben is engedélyezettek. Arról pedig végképp nem esik szó, hogy a talajból kifogytak a jótékony ásványi anyagok, viszont a mérgező nehézfémek jelen vannak, és a felezési idejük nagyon hosszú, így jó eséllyel bekerülnek a növényekbe. Azt szoktam javasolni, hogy igyekezzünk különböző helyeken, különböző forrásokból vásárolni, így talán kisebb lesz a hiány és a felhalmozódás is. Ha valaki például mindig ugyanabban az egy boltban vásárol, egy helyről származó ételeket, akkor nagyobb eséllyel halmozódhatnak fel benne a káros anyagok és alakulnak ki hiányállapotok.
Többször tapasztaltuk azt különböző javasolt terápiák, illetve szerek hatására, hogy a kimozgatott nehézfémek az „agyba mennek”, vagyis megjelennek az idegrendszerben. Ez a nehézfém- kivezetés komoly veszélye, ha nem megfelelően csináljuk. Kiemelten fontosnak tartom, hogy a kivezetés során védjük az agyat, illetve mindig gondoljunk arra is, hogy számtalan állapotban – például autizmus vagy Alzheimer-kór esetén – már eleve az agyban vannak ezek a nehézfémekkel együtt még erőteljesebben károsíthatják a vesét. Az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy a covid–19-fertőzés is erőteljes hatással van a vesefunkcióra.
Forrás: Dr. Csomai Zita - Nehézfém-kivezetés a gyakorlatban