A kamaszkort sokszor küzdelemként éli meg a gyermek és a szülő egyaránt. Ez a korszak általában viharos, intenzív és mélyreható érzelmeket vált ki mindkét félből, akik sokszor fényévnyi távolságra érzik magukat egymástól.
A serdülőkor pszichológiai feladata a leválás és elkülönülés. Felnőni és otthagyni a családot – nemcsak fizikailag, hanem metaforikusan is. Mint ahogyan egy inga kibillen álló állapotából, serdülőkorban a fiatalok hajlamosak messzebb lendülni attól, ahogyan a családjuk teszi a dolgokat, mintha ezzel is hangsúlyozni akarnák a köztük és a családjuk között lévő különbségeket. Ebben az ellendülésben létrejön egy fontos változás az egész társadalom számára is, hisz minden serdülő generáció feszegeti a határokat.
A gyermek kötődési mintázata azon alapul, hogy a szülő vagy más személy, akihez kötődik, milyen megértést, kommunikációt, érzékenységet tanúsított iránta. Ez a kötődési tervrajz vezérli majd a barátságait és intim kapcsolatait is élete végéig. Gyakran a kötődés a tinédzserkorban megszakad egy félreértés miatt, vagy azért, mert a gyerekek és a szülők egyszerűen elfelejtik fenntartani a kapcsolatot egymással, és elúsznak egymás mellett, és természetesen elég gyakori, hogy a fiatalok úgy érzik, a szüleik egyszerűen nem értik meg őket. Fontos szem előtt tartani, hogy a kötődés kétirányú út. A szülők felelőssége, hogy mindez működjön, mivel ők a felnőttek, bármilyen is legyen a saját múltjuk.
A serdülőkori gyermek-szülő kapcsolatot a „törés és javítás” jellemzi. Kamaszkorban természetes, hogy a gyermek elkezd lazítani a szülőkhöz való kötődésen, és erősebben kapcsolódni a kortársaihoz – ez része a felnőtté válás folyamatának. Amikor egy tágabb szociális közeg része lesz, akkor elkezdi a szüleit másokhoz hasonlítani, megkérdőjelezni a tetteiket. Rájön, hogy a szüleinek vannak hiányosságai – mivel emberek és tökéletlenek.
A kötődés egy bonyolult tánc a szülő/gondozó és a gyerek között. Egy tánc, amely az életen át is tarthat, tanulhatnak új lépéseket is hozzá, vagy akár egy teljesen új táncot. Előnyös, ha fiatalkorban tanuljuk meg a táncot, de ha nem sikerül, az sem a világ vége. A kötődési táncot bármikor megtanulhatjuk.
Túlélési tanácsok szülőknek
A szülőknek egyszerre kell teret biztosítaniuk a serdülőknek és magunkhoz ölelniük őket. Senki nem mondta, hogy ez könnyű lenne. Általánosan fogalmazva, minél fiatalabb a gyerek, annál jobban ragaszkodik egy kötődési személy jelenlétéhez; ez segíti a biztonságérzete kialakításában. De amint a gyerek serdülőkorba lép, főleg, ha egyke vagy a legfiatalabb a testvérek között, akkor már egy picit nyomasztó lesz számára, ha mindig van valaki mellette. Ez főleg akkor igaz, ha a szülő még mindig főállásnak tekinti a gyereknevelést. Túlságosan is bevonódnak és belefolynak a gyerekük életébe, ami megnehezíti a leválás és elkülönülés folyamatát. Ennek néha az az oka, hogy a szülőnek is szorongásos problémái vannak, és a szorongó emberek igyekeznek mindent az ellenőrzésük alatt tartani, ezzel teremtve biztonságérzetet maguknak. Ha a szülő szorongó, előfordulhat, hogy minden apróságba beleszól, egyrészt azért, hogy kiküszöbölje a kockázatokat, másrészt, hogy ezáltal is kontrollálja a helyzetet. A szorongás a szeretet leple alatt jelenik meg – „csak azért teszem, mert szeretlek”. Ha a szülő egyből ugrik és mindent megold a gyerek helyett, az nem jó dolog: gyermeteggé is teheti, vagy egyfajta diktátorrá változtathatja azt, aki hozzászokik ahhoz, hogy minden úgy van, ahogy ő akarja. Ha sosem lökik ki a (nagy, gonosz) világba, akkor a gyermek magáévá teszi azt az üzenetet, hogy nem képes ezzel egyedül megküzdeni, és sosem tanul meg a saját lábán megállni. A másik véglet a túlságosan engedékeny szülők, akik hajlamosak túl korán túl sok önállóságot adni a gyereküknek, és míg ez szórakoztató tud lenni, veszélyes is egyben. Ezek a gyerekek túl hamar lesznek felnőttek, és bár alig várják, hogy ez megtörténjen, lesznek olyan helyzetek, amelyeket még nem ért, és rengeteg ember, akik ki akarják használni majd ezt a helyzetet. A szülő számára a legfontosabb üzenet, hogy fogadja el gyermeke életkorából adódó sajátosságait, szeretettel nevelje és engedje szabadon.
Túlélési tanácsok tinédzsereknek
Gyakorlati szempontból nézve sem jó stratégia hazudni a szülőknek, mert általában kiderül a dolog, és az csak árt a kapcsolatotoknak. A szüleid általában nem buknak ki annyira az igazságtól, mint amennyire gondolod. A szülőknek, ahogy minden embernek az életedben az a legfontosabb (a biztonságod után), hogy hogyan bánsz velük. Hajlamosabbak komolyan venni általad apróságnak vélt dolgokat – például, hogy szót fogadsz-e nekik és azt teszed, amiben megegyeztetek –, és csak utána jönnek a nagyobb dolgok. Ez a bizalom kérdése, és ha azt akarod, hogy bízzanak benned a szüleid, a legjobb, amit tehetsz, az, hogy bebizonyítod, eléggé felnőtt vagy ahhoz, hogy megbirkózz azokkal a helyzetekkel, amelyekbe belekerülsz, és nem hazudsz róluk. A legjobb megoldás, ha mindig őszintén megtárgyaljátok a kérdést, ha lehet. A szüleid már egy ideje a világon vannak – bármennyire nehéz is ezt elhinni, de ők is voltak fiatalok, és ezért valószínűleg jobban felmérik a kockázatot, mint te. Lehet, hogy érdemes az ő szemükkel nézni a helyzetet, amelybe belekerülsz. Tehát mindig fontold meg tanácsaikat mielőtt döntenél.
Forrás: Dr. Tara Porter - Te nem értesz engem
