Az univerzum nyelve
Még ha csak most ismerkedünk a titkos univerzális nyelvvel – és még ha kételkedünk is abban, hogy ez a nyelv létezik-e egyáltalán –, a másik oldal már használja, és mindig is használta arra, hogy beszéljen hozzánk. Fénycsapatunk annyira segíteni akar nekünk, és annyira örül, ha boldognak lát minket, hogy gyakran nem győzi kivárni, hogy együtt alkossunk meg vele egy jelekből álló nyelvet. Ezért úgy dönt, hogy jeleket küld nekünk, mindezt abban a reményben, hogy észrevesszük őket és cselekszünk a hatásukra. Találékonyak és hajthatatlanok, mindent és mindenkit felhasználnak, és mindent megpróbálnak, hogy felhívják magukra a figyelmünket. Addig próbálkoznak, amíg nem tudjuk őket figyelmen kívül hagyni.
Alapértelmezett jelek
Íme, a leggyakoribb alapértelmezett jelek, amiket a másik oldal küld nekünk:
• Madarak és lepkék • Szarvas • Elektromos események (általában okostelefonnal) • Pénzérmék jelennek meg az utunkon • Szivárványok • Képek • Szlogenek • Hirdetések • Magazinok • Rendszámtáblák • Közlekedési táblák • Zene/dalok • Madártollak • Katicabogarak • Számsorozatok
Megvan annak az oka, hogy a másik oldal ezeket a dolgokat küldi jelekként: könnyű észrevenni őket, és könnyű megoldani, hogy az utunkba kerüljenek. A jelek mögött meghúzódó erő minden esetben energia. Az univerzum anyag, és lényegében minden anyag összesűrűsödött energia. A másik oldal valamennyiünk lelkének fényét és energiáját foglalja össze. Az energia tehát az a pénznem, ami mindnyájunkat összeköt. Az egész univerzum összekötő szövete. Még Albert Einstein is felfedezte az anyag és az energia közti kapcsolatot, és azt állította, hogy „a tömeg és az energia ugyanannak a dolognak a különböző megnyilvánulásai. Ez az elképzelés ismeretlen az átlagember számára.”
Fénycsapatunk a másik oldalon képes úgy manipulálni az energiamezőket, hogy azok ideálisak legyenek jelek küldésére. Úgy vélem, ezt a Föld mágneses mezejének felhasználásával teszik. Ez a mező töltéssel rendelkező részecskék óriási zűrzavara, ami a Föld belsejétől egészen a világűr legtávolabbi mélységéig terjed. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy sok állat a Föld mágneses mezejének segítségével tájékozódik és találja meg az utat a világban.
A Journal of Experimental Biology címû folyóiratban megjelent tanulmány a „természet GPS-ének” nevezte ezt a jelenséget. Sőt, mi több, minden élőlény termel elektromágneses energiát. Az energiának azt a formáját, ami elektromos és mágneses hullámok formájában távozik a tárgyakból. Az állatok érzékelik egymás elektromágneses mezőit. A lepkék ultraibolya jeleket bocsátanak ki, sok madár pedig beépített iránytűvel rendelkezik, amit a Föld mágneses mezeje irányít. A vadászok pedig már régóta panaszkodnak a szarvasok hatodik érzékére, ők ugyanis elképesztően érzékenyek az elektromágneses mezőkre. Ennek az az oka, hogy a másik oldal gyakran küld nekünk jeleket állatok és rovarok formájában.
A másik oldal különös, valószínűtlen elektromos jelenségeket is használ.
Csak hogy néhány példát említsek: furcsán viselkednek a mobiltelefonok, megmagyarázhatatlan üzeneteket és hívásokat kapunk, villognak vagy kiégnek villanykörték, elromlott tranzisztoros rádiók pedig hirtelen zenét kezdenek el játszani.
Rendszámtáblák és közlekedési táblák is gyakran jelennek meg jelként. Úgy vélem, ennek az az oka, hogy amikor vezetünk, az elménk egyfajta flow-állapotba kerül, amitől sokkal nyitottabbá válunk. Ez jó alkalom a másik oldal számára, hogy elérjen minket! A csapatunk a zenét is felhasználja arra, hogy kommunikáljon velünk. Mobiltelefonokkal, tabletekkel, autórádiókkal, hangszórókkal, sőt még liftekkel is. Különleges tehetségük van ahhoz, hogy pontosan akkor halljuk meg a dalt, amit hallanunk kell, amikor.
A számsorozatok is gyakori alapértelmezett jelek. Egymás után következõ számok, születési dátumok, lakcímek, telefonszámok és számok, amelyeknek jelentésük van, és a másik oldal próbálja velük felhívni a figyelmünket. Ezek a számok gyakran jelennek meg elektromos készülékeken, például órákon, mobiltelefonokon és tévéken, sőt néha rendszámtáblákon is. Ez megkönnyíti a másik oldalnak, hogy jelentőségteljes számokat mutasson meg nekünk, és felhívja a figyelmünket arra a jelre, amit küld nekünk.
Számos egyéb alapértelmezett jel is létezik: madártollak, katicabogarak, lufik, színek, felhők, e-maillel érkező képek, sőt emberek is. Előfordult már veled, hogy eszedbe jutott valaki, akit már régóta nem láttál, és másnap szembejött veled az utcán? Az alapértelmezett jelek váratlan, ám megfelelő pillanatú megjelenését gyakran nevezik szinkronicitásnak. Olyan „jelentőségteljes véletlenek”, események bekövetkeztének, amelyek látszólag nem állnak egymással ok-okozati kapcsolatban, mégis értelmesen kapcsolódnak egymáshoz.
Korábban már említettem, hogy Carl Jung volt az, aki bevezette a szinkronicitás fogalmát. A Princeton University Press adta ki Synchronicity (Szinkronicitás) című könyvét a 20. század közepén. A furcsa jelenségeket azóta is tanulmányozzák, és különböző kifejezésekkel illetik azokat az eseményeket, amelyek ellentmondanak a könnyű, tudományos magyarázatoknak. Ilyen kifejezés például a „párhuzamos események értelmes találkozása”, a szimulpátia (valaki más fájdalmát messziről érezni) és a szuperszinkronicitás (események közötti megmagyarázhatatlan kapcsolatok szélsőséges esetei). Nem született tudományos konszenzus ezekről az eseményekről és élményekről, a tudomány azonban nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ezek a jelenségek túlmutatnak a racionálisan megmagyarázható jelenségeken.
