A terápia csodálatos dolog. Egy képzett mentális egészséggel foglalkozó szakember segíthet feltárni a pszichológiai vakfoltokat, valamint célokat kitűzni és átverekedni magad bizonyos gondolkodásmintákon, hogy aztán képes legyél azokat megváltoztatni. Az „önterápia" egy módja annak, hogy te is élvezhesd a hagyományos terápiával járó előnyöket, de a saját feltételeid szerint. Ebben a könyvben minden szükséges eszközt megtalálsz, amelyekkel önismeretre tehetsz szert, érzelmileg érettebbé válhatsz, valamint megtanulhatsz változtatni a viselkedéseden, így megteremtheted magad számára a vágyott életet.
Legbelsőbb éned megismerése
Amikor az embereknek kényelmetlen érzésekkel kell szembenézniük, egyetlen dolgot akarnak tenni: elmenekülni. Vannak, akik eljárnak terápiára, de az egyetlen kérésük az, hogy „szabaduljanak meg tőlük”. Viszont ez pont az ellentéte annak a hozzáállásnak, amire szükséged lesz. Ahogyan már említettük, hajlandónak kell lenned elviselni és elfogadni ezeket az érzelmeket, minden érzelmet, és együtt létezni velük ítélkezés nélkül. Amint a tudatosság és az önfelfedezés az életed állandó részévé válik, előbb-utóbb felfedezel majd olyan dolgokat magadban, amelyeket egyáltalán nem kedvelsz. És az automatikus reakciód az lesz, hogy menekülsz! Ez az a pillanat, ahol az árnyékmunka színre lép – amely alapvető fontoságú, ha növekedni és fejlődni akarunk emberként.
Honnan származik az árnyék?
Amikor fiatalok vagyunk, bizonyos tapasztalatok megtanítanak arra, hogy egyes részeink elfogadhatók, mások nem annyira. Ahhoz, hogy túléljünk ebben a világban másoktól függő lényekként, és hogy a szükségleteink ne szenvedjenek csorbát, tudat alatt úgy döntünk, hogy elűzzük ezeket a „rossz” részeket magunkból és kizárjuk őket az identitásunkból. Kiszorítjuk őket a tudatosságunkból. Nem számít, ki vagy, javíthatsz az életeden ugyanazokkal a bizonyítékalapú technikákkal, amelyeket a viselkedésterapeuták szerte a világon használnak, tehát az önterápia tényleg segíthet azt az életet kialakítani, amit szeretnél magadnak.
Ahogyan elindulsz az önfelfedezés útján, és nagyobb tudatossággal szemléled magad a jelenben, észre fogsz venni valami érdekeset: azt, hogy a tapasztalataid nagy része a múltról szól.
Hogy is kerültél ide?
Nem meglepő, hogy a környezetünk és a gyermekkorukból származó korai kapcsolataink nagy szerepet játszanak abban, kik leszünk felnőttként. Igen, a mi felelősségünk szembenézni önmagunkkal a jelenben, a hibáinkat is beleértve. De valószínűleg már elgondolkoztál azon, hogy honnan jön ez pontosan. Mielőtt megválaszolnánk a gyermekkori kötődéssel és a belső gyermekkel kapcsolatos kérdéseket, egy nagyon fontos fi gyelmeztetést kell tennem: megérteni akarjuk a gyermekkorunkat, nem pedig másokat hibáztatni érte, beleragadni a pesszimizmusba vagy az áldozatszerepbe. Meg akarjuk érteni, hogy újra tudatosan, önmagunkért vállalt felelősséggel élhessünk a jelenben.
Milyen a kötődési stílusod?
Az emberek kötődési stílusai eltérők aszerint, amit a gyermekek azokban a korai kapcsolatokban a fő gondviselőiktől megtanultak. ha stabil, gondoskodó és fogékony kapcsolat volt közted és a gondviselőd között, akkor biztonságos kötődési stílusod van. A következetesen felelősségteljes nevelés hiányában bizonytalan kötődési stílust fogsz kialakítani. Ezt az intimitást övező nehézségek, távolságtartó, túl ragaszkodó vagy túlságosan szorongó kapcsolatok jellemezhetik – vagyis ez nagyon kaotikus!
A biztonságos kötődési stílus egyéb jellemzői és magatartásformái:
- Az empátia készsége
- Egészséges határok felállítása
- Magas önértékelés
- Kielégítőbb kapcsolatok
- Jó kommunikációs készség
- A képesség, hogy őszintén kifejezzük szükségleteinket
- Bizalom
- Képesség az egyedüllétre, de a kapcsolatok nagyra tartása
- Érett viselkedés, jó konfliktuskezelő képesség, és képesség arra, hogy visszabillenjünk, ha csalódás ér.
A bizonytalan kötődési stílus legfőbb típusai:
Ambivalens
Ezt a kötődési stílust „szorongó-aggodalmaskodónak” is nevezzük, mert nagy elvárások, bizonytalanság és alacsony önértékelés társul hozzá. Az intimitás kívánt dolog, de folyamatosan ott él a félelem is attól, hogy mások ezt nem akarják megadni nekünk. Egy ilyen ember folyamatosan aggódik, vajon a társa szereti-e, és gyakran saját maga is kényelmetlenül érzi magát túlzott ragaszkodása miatt.
Elutasító-elkerülő
Ez a stílus az előzőnek a gyökeres ellentéte. Az ilyen kötődési stílussal rendelkező egyéneket nem érdekli az intimitás, inkább ellenállnak annak, mert úgy érzik, a közelség fenyegető, ezért inkább önmaguk teljesítik saját szükségleteiket, nem pedig másokra támaszkodnak. Ezek az emberek nagyra tartják a függetlenségüket, klausztrofóbiásnak érzik magukat a kapcsolatokban, az érzelmektől pedig kényelmetlenség fogja el őket (a sajátjuktól és másokétól is), ezért hűvösnek és távolságtartónak tűnnek.
Bizalmatlan-elkerülő
Ha a fő gondviselőddel való kapcsolatod bántalmazó, traumatikus vagy elhanyagoló volt, komplex érzéseket alakítottál ki a kapcsolatok körül, és talán azt hiszed, hogy nem érdemled meg a szeretetet vagy az intimitást. Felnőttként szoronganak a kapcsolataikban, zavarosnak találják őket, és végletek között ugrálnak. Függőségeik alakulhatnak ki, és más ártalmas szokásokat vehetnek fel, mint az agresszió, az erőszak vagy a kábítószer-használat.
Építsd fel a vágyott életedet lépésről lépésre
Mivel a kötődési stílusok a kapcsolati dinamikákról szólnak, ez gyakran olyasvalami, amivel az emberek akkor szembesülnek, amikor valakivel kapcsolatban élnek. Minél többet megértesz arról, hogyan alakult ki a kapcsolatokról kialakult gondolkodásmódod, annál inkább képes leszel megtenni a fejlődéshez szükséges lépéseket.
Forrás: Nick Trenton - Az önterápia művészete
