A hárítási mechanizmusok megértése
Mindaddig, amíg az árnyékunk tudat alatti szinten marad, gyakran képes arra, hogy aláássa az életünket, és az ellen hasson, amit valójában el akarunk érni. Mindaddig, amíg nem vagyunk tudatában ennek az alaphiedelemnek, az folyamatosan gátolni fog minket.
Valójában a legtöbb ember az élete során eljut egy olyan pontra, amikor olyan mértékben a hárítási mechanizmusainak hatása alá kerül, hogy szinte képes meggyőzni magát, hogy nincs is semmilyen probléma – lényegében.
De este, amikor egyedül fekszik az ágyban, hirtelen minden visszazúdul rá. Ilyenkor tör elő elemi erővel a kérdés: „Mi a baj velem?” Hogy mi a baj? Az, hogy mesteri tökélyre fejlesztették a problémák hárításnak művészetét! Éppen ezért, mielőtt további önsegítő terápiákba kezdenénk, fogadjuk meg, hogy amennyire csak lehet, őszinték leszünk magunkkal! Valójában csak az időnket fecséreljük a különböző módszerekkel és trükkökkel, mivel azok tévutakra vezetnek bennünket, hiszen a nagy körültekintéssel éppen azt az egy dolgot kerüljük ki, aminek ténylegesen a legnagyobb figyelmet kellene szentelni.
Honnan tudhatom, hogy valamilyen hárításban vagyok?
A jelek, amelyek arra utalnak, hogy éppen egy problémát hárítunk, nagyban hasonlítanak ahhoz, amikor az árnyékunkból zavarunk fel valamit: az aránytalan érzelmi válasz, a másoknak odavetett ítélkezések, és az, ahogyan reagálunk arra, amit a környezetünk mond nekünk. Vannak azonban más árulkodó jelek is, amelyek hárítást sejtetnek a háttérben:
- Feldühít, ha megkérnek, hogy beszélj valamiről, és azt veszed észre, hogy csak felületesen érinted a témát, a lehető leghamarabb túl akarsz esni rajta, vagy egész egyszerűen másik témára váltasz.
- Gyakran azon kapod magad, hogy „magyarázkodsz” másoknak a tetteid és választásaid miatt, például, hogy igazold azokat. Kicsit hasonlít a Hamlet-idézethez: „A hölgy mintha nagyon is fogadkoznék.”* A hosszadalmas magyarázkodáshoz való ragaszkodásod gyakran éppen arról árulkodik, milyen gyenge lábakon állnak az érveid.
- Van benned egyfajta önkéntelen késztetés, hogy valaki vagy valami mást kell hibáztatni.
- Úgy viselkedsz, amit magad sem értesz, és nem találsz magyarázatot rá. Látod a viselkedésed kellemetlen következményeit, de mégsem tudsz leállni.
- Tudod, hogy valami nincs rendben, de egyre csak halogatod a megoldást. Folyton azt hajtogatod: „Tudom! Tudom jól!” Mégsem törődsz az emberek aggodalmával és tanácsaival, mondván, már most is pontosan azt teszed, ami szükséges a probléma megszüntetéséhez. Vagy a közeljövőben megteszed… talán…
- Minden igyekezeteddel azon vagy, hogy kiűzz a tudatodból bizonyos gondolatokat. Mondtad már valaha: „Végképp semmi értelme, hogy most erről beszéljünk/ okosodjunk!”
Hogyan láthatjuk meg a vakfoltjainkat?
A hárítási folyamatok akkor aktiválódnak, ha fenyegetéssel szembesülünk – vagy úgy érzékeljük, hogy fenyegetve vagyunk. Mi történik azonban, ha ehelyett inkább elfogadjuk a fenyegetést? Mi van akkor, ha fenntartjuk a tudatosságot, és nem próbálunk elmenekülni egy kellemetlen érzés elől?
A „kellemetlen” kényelmetlen számunkra. De ha készek vagyunk kapcsolatot teremteni a kellemetlenséggel, és elfogadni a létezését, azzal esélyt kínálunk magunknak, hogy valóban tovább léphessünk, megoldjuk a problémákat, betekintést nyerjünk a tudatunkba, és kibontakoztassuk a fejlődést. Ahelyett, hogy menekülnénk a kellemetlen érzések elől, inkább a kíváncsiság vezessen, hogy megértsük, miért alakulnak ki.
Ezen problémák megoldására alkalmazhatjuka Gestalt-terápia egyik technikáját az „üres szék” módszerét. Ennek során megszólítunk egy személyt, érzést, gondolatot vagy akár a pszichénk egy részét, mintha az egy üres széken üldögélne előttünk. Ez segít áthozni a múlt dolgait a jelenbe, ahol fel lehet dolgozni azokat. Sok változata létezik, de mindegyik nyitott, befogadó és nem irányító hozzáállást követel meg.
Az önterápia az együttérzéséről szól, de legalább annyira fontos az is, hogy a megfelelő kérdéseket tegyük fel. A „csodakérdés” arra kér bennünket, hogy képzeljük el, a probléma már megoldódott, s gondoljunk bele, hogyan fest az új, problémáktól mentes „csodavilág”. Ez segít a megoldásokra és a lehetőségekre koncentrálnunk. Fontos azonban, hogy alkalmazzuk is ezeket a ráébredéseket, és a megfelelő cselekvési alternatívát válasszuk. A hárítás feloldását hatékonyan segíti a Gestalt terápia, melynek módszerét és otthon is követhető leírását megtalálod Nick Trenton – Tudatosság és önismeret című kötetében!
Forrás: Nick Trenton - Tudatosság és önismeret
