Napjainkban nagyon elterjedt a belső gyermek kifejezés, mégis sokakat eltántoríthat, mert túlságosan érzelgősnek és homályosnak tűnhet. A pszichénk ezen részének belső gyermekként való megcímkézése viszonylag újdonságnak számít. Ezt az elképzelést eredetileg Eric Berne, kanadai pszichoanalitikus találta ki 1940-ben, aki ezt még a „gyermeki egoállapotnak” nevezte. Ez azt jelenti, hogy az egónk (az identitástudatunk) számos részből tevődik össze, amelyek egyike a belső gyermek. (Éppúgy, mint a belső kritikus, sőt a belső szülő.) Habár a jelentése ezen az absztrakt szinten világosnak tűnhet, nem magyarázza meg számunkra, mit jelent ezt valóban érezni egy intuitív szinten oly módon, hogy lehetővé váljon számunkra megértenünk, személy szerint nekünk mit jelent.
A belső gyermek testesíti meg a zsigeri érzéseidet, a legfájdalmasabbaktól és legnagyobb kihívást jelentőktől egészen a legkreatívabbakig és legörömtelibbekig. A fájdalmasak a múltból származnak, amelyben a sérült belső gyermek él, még mindig azt érezve, mintha azokban a múltbeli pillanatokban lenne. A boldogok azonban annak kifejeződései, aki a jelenben vagy, a traumán vagy a fájdalmas gyerekkori programozáson túli valódi énedé.
A szomatikus tapasztalás keretein belül úgy tartják, hogy nem maga az a szörnyű dolog a trauma, ami veled történt, hanem az az energia, ami ennek következtében bezárult a testedbe. Vagyis ennél a kifejezésnél maradva, ez az energia a belső gyermek.
A belső gyermekednek több sérült része is lehet, amelyek arra várnak, hogy megmentsd őket a belső szülőddel, aki a tudomásukra hozhatja, hogy „Hékás! Itt vagyok! Ez a jelen, és többé nem szükséges abban a pillanatban vesztegelned. Idézz fel egy olyan alkalmat, amikor elutasítottnak, szomorúnak, megszégyenültnek érezted magad – bármely kihívást jelentő érzést, amelyet felnőttként megéltél. A sérült belső gyermek a reagáló részed, amely a feloldatlan érzéseidben gyökerezik. Amikor az életünk történéseit egy eredeti, múltbeli sérülés szemüvegén keresztül szemléljük, az maga a sérült gyermeki észlelés.
A belső gyermek megtapasztalásához nincs szükség forrásként traumára. Mindnyájan éltünk át olyasmit, amit nem dolgoztunk fel teljesen, valami komolyat, kezdve a másoktól elszenvedett rendszerszintű rasszizmustól és homofóbiától egészen az attól való félelmünktől, hogy lemaradunk egy pizsamapartiról. A fájdalmak méricskélése haszontalan dolog; nem segíti a gyógyulást. Valamennyi fájdalmunk figyelmet érdemel. Ha nincs feldolgozva egy esemény, nem tűnhet csak úgy el.
Az árnyék és a belső gyermek
Az ellentéte annak, hogy a belső gyermekedet kihozod a fényre, hogy láthasd és meggyógyíthasd, a belső gyermeked árnyékba űzése, ahol egyáltalán nem kell foglalkoznod vele. Az árnyék, amelynek ötletét elsőként Carl Jung vetette fel, az az elképzelés, miszerint mindnyájan rendelkezünk olyan részekkel, amelyeket elutasítunk, és ennélfogva a pszichénk „árnyai” közé utalunk. Valahányszor elítéljük a gondolatainkat és az érzéseinket, a tudatalattink sötétjébe küldjük őket, hogy boldogan élhessünk, amíg meg nem halunk! Csak viccelek – ez nem működik. Ahogy azt Carl Jung megfogalmazta: „Mindaddig, amíg nem teszed tudatossá a tudattalant, addig az fogja irányítani az életedet, és te sorsnak fogod nevezni.”
A sérült belső gyermek ennek az árnyéknak a része. Ha elutasítjuk a belső gyermek szükségleteit, úgy érezve, hogy nem fontosak vagy szégyenteljesek, akkor nem fogjuk tudni gyógyítani őket. Nem gyógyíthatod azt, amit nem látsz. Temérdek információ rejlik a sérült belső gyermeked érzéseiben, és ha kivizsgálod őket, elvezethetnek ahhoz, hogy boldogabbnak, elégedettebbnek és teljesebbnek érezhesd magad. A belső gyermek gyógyítása ennélfogva az árnyékmunka egy formája.
A legfontosabb kapcsolatunk az önmagunkkal való kapcsolat. Ez életünk minden részére hatással van. Ez a középpont, ahonnan minden kiáramlik. Vagyis miért ne akarnánk teljes körű kommunikációt folytatni önmagunk minden részével, beleértve a belső gyermeket is? Mint ha nyitott vagy a belső gyermekeddel való kommunikációra, sokkal gazdagabb és kielégítőbb kapcsolatod lesz vele. Ne feledd: te is rendelkezel önmagad egy olyan vidám, játékos, kreatív részével, amely a belső gyermek. Nem sérült, és még mindig nagyon is a részed. Ez az oldalad egyre jobban előjön, minél inkább úgy érzed, hogy látnak és hallanak. Ez fontos része annak, amiért itt vagyunk: hogy megtegyük azokat a dolgokat, amelyek örömet okoznak nekünk, és fényt hoznak a világba, valamint mindezeket nyújtják a többi ember számára is.
Honnan tudhatod egyáltalán, hogy a belső gyermekednek szüksége van a figyelmedre?
• Akármilyen helyzetben vagy is, amelyben épp megéled az érzelmeidet, mégis hiányzik számodra a belső támogatás érzése
• Magányosnak érzed magad
• Átadod magad olyasmiknek, amikről tudod, hogy nem szeretnéd. Ezt olykor akaraterő-hiánynak is nevezik
• Halogatsz
• Rögeszmés vagy
• Bűntudat vagy felelősség terhel
• Kételkedsz önmagadban
• Minimalizálod az érzelmeidet
• Hiányérzet gyötör, mintha nem lennének lehetőségeid vagy csak korlátozott erőforrások állnának rendelkezésedre
• Szélsőségekben vagy fekete-fehérben gondolkodsz
Natasha Levinger új kötetével segít neked először felismerni a te saját belső gyermeki énedet majd gyakorlati megoldásokat kínál a gyerekkori tapasztalásaid átprogramozására és a belső gyermeked meggyógyítására.
