Követeld vissza a hatalmad
Az évek során felismertem, milyen fontos orvosolni a bensőnkben élő gyermek fájdalmát, vagyis párbeszédet folytatni ifjabb énünkkel, és vigaszt nyújtani neki. Azért ragadunk le oly sokáig régi szokásaink mellett, mert gyerekkorunkban annyi egészségtelen viselkedésformát tanulunk el. Kislányként azt sulykolták belénk, hogy folyton mások kedvében kell járnunk, egyébként pedig szerényen meg kell húznunk magunkat, egy-egy jó szóra várva. Szünet nélkül a külső visszajelzéseket lessük, hogy miként formálhatjuk magunkat szeretetre méltó emberré. Ez pedig annyit jelent, hogy meghazudtoljuk valódi énünket, és egy olyan történetet beszélünk be magunknak a saját igazságunkként, amilyet sosem vágytunk és igényeltünk. Amikor elkezdtem változtatni az életemen, világossá vált számomra, hogy többé nem ragaszkodhatok „A jó, a rossz és a szívszaggató” című régi narratívámhoz, hiszen ez nem vitt sehová.
Forradalmi tett önmagad választani akkor is, ha ezt senki nem helyesli. Persze az adott pillanatban jó érzés, ha az embert a saját szurkolótábora biztatja, de ne feledd, a külső megerősítés csak afféle pluszjutalom, nem maga a cél.
Most pedig arra kérlek, hogy igyekezz távlatból tekinteni az életedre – a saját szemeddel vizsgáld meg, ne pedig a szüleid, a főnököd, a barátaid vagy a párod nézőpontjából. Ki vagy valójában? Mire vágysz az életben? Hogyan szándékozol átírni a narratívádat? Bizony ijesztő lehet kilépni megszokott kényelmes szemléletmódunkból, melyben mások rólunk alkotott véleményével azonosultunk, ám a gyógyuláshoz pontosan ezt kell tennünk.
Hogy szól az én történetem?
Ez az írásgyakorlat a te történeted köré szerveződik, hogy világosabban fogalmazhasd meg a saját mondanivalód, és könnyebben elvethesd mindazt, amit mások sulykoltak beléd. A következő kérdéssor segítségével bontsd ki a saját hiteles történetedet, amely valóban a te értékeidet, álmaidat és örömeidet tükrözi. Ne tedd fel magadnak egyszerre az összes kérdést. Haladj megfontoltan, és minden egyes kérdést gondolj át alaposan!
Mely történetek nem a sajátjaim azok közül, amiket nap mint nap mesélek magamnak?
Hogyan szándékozom új fejezetet nyitni az életemben?
Mely szomorú vagy derűs történetek formálták a személyiségemet?
Mit szeretnék belefoglalni abba a könyvbe, melyet örökül hagyok az utókorra?
Miről nem szabad a jövőben lebeszélnem magam?
Akadnak a belső monológomban olyan történetek, amelyeket nem szabad többé elismételnem, sőt ki kell törölnöm?
Az írásgyakorlat arra ösztönöz, hogy a szó szoros értelmében „papírra vesd” problémáidat, és utána egy egészen új történetet kezdj mesélni magadnak. Sokan azért kapaszkodunk oly elkeseredetten a régi énünkbe, mert nem tudjuk, hogyan és miként szabadulhatnánk meg tőle. Érzelmi terheink olyan hatalmas súllyal nyomják a vállunkat, hogy nem nyílik tere életünkben a változásnak, hiszen semmi újat nem tudunk magunkra venni. Ám azzal mit sem érsz, ha elhagyod magad. A gyógyulás és fejlődés e folyamata maradéktalan tudatos jelenlétet és elkötelezettséget követel részedről. Aki felvértezi magát a bensőjéből fakadó hatalommal, az akkor sem adja fel vagy alkuszik meg, amikor az élete rosszabbra fordul.
Soha ne feledd, hogy mi a feladatod! A lelki béke megteremtésének első lépése, hogy többé nem ösztökéled változásra a környezeted ama tagjait, akiknek eszük ágában sincs megváltozni. A te gyógyulásod nem állítható párhuzamba az övékkel. Ha te megbékélsz magaddal és a múltaddal, kitörsz a diszfunkcionális viselkedésformák, a traumák és öngyűlölet ördögi köréből. Amennyiben úgy döntesz, hogy meggyógyítod magad, az utánad következő nemzedékek bajait is orvosolod.
