Szeresd a múltat!
Ha múltunkat el szeretnénk engedni, ahhoz meg kell tanulnunk teljesen más módon tekinteni rá. Ehhez hozzátartozik a következő gondolat: „Mindennek, amit átéltem, annak volt értelme, még akkor is, ha azt ma még nem tudom felismerni. Az életemben semmi sem történt feleslegesen. Minden szükséges volt, az összes apró részlet.”
Minden mindennel összefüggésben van, és mélyen mindennek megvan a jogosultsága. Mindennek megvolt és megvan az értelme, ami életünkben történt, történik; legyen az akár a szüleinkkel való viszály, az évtizedek óta tartó bőrkiütés, a félelem attól, hogy elhagynak minket, vagy hogy elveszítjük például a pénzünket, a munkahelyünket, vagy hogy szakításra kerül a sor azokkal, akiket szeretünk.
Csupán a következő mondattal ráállhatunk a gyógyulás és a béke útjára: „Megnyílok a gondolat előtt, hogy életemben mindennek mély értelme van.” Aki képes arra, hogy megnyíljon a gondolat előtt, aki e gondolat mellett dönt, az idővel meg fogja találni az értelmet élete minden történésében. Az univerzumban nincs rossz és jó, az csak a mi fejünkben, agyunkban létezik, a természetben azonban nem. Csupán a nagyszerű és isteni lények nagyszerű tapasztalásai léteznek, amelyekről még nem érezzük, hogy mennyire nagyszerűek és isteniek. Ezek a felébredés előtti tapasztalatok, az igazi, isteni természetünk előtti emlékeink. Arra kérlek, hogy ragadd meg teremtéseidet, ragadd meg az életedet, és kezdj el IGENt mondani rá, tapasztalataidra, a jóra és a rosszra egyaránt, és tudni, hogy semmi sem felesleges, hanem minden értékes.
Kapcsolat a szüleiddel
A szüleidhez való belső viszonyodnak kulcsfontosságú témának kell lennie, ha életedet a korábbiaktól eltérő, másik irányba szeretnéd terelni, és ki szeretnél lépni abból a bizonyos „régi cipőből”. Ez akkor is így van, ha már 80 éves vagy. A szüleinkkel való teljes béke jelenti azt a kaput, amelyen át kell lépnünk ahhoz, hogy saját életünkben is megtapasztaljuk a békét, valamint az örömet, a bőséget és a kiteljesedést. Szüleink úgy élnek bennünk, amilyennek őket születésünk, fogantatásunk óta megéltük.
Minden pillanat, minden érzés – a szépek és a nem szépek egyaránt – eltárolódnak bennünk, és máig hatnak ránk. Ha nem is vagyunk tudatában, minden olyan frissen ott van bennünk, mintha éppen most történt volna meg. Az érzések nem ismerik az időt. Vagy ott vannak, vagy nincsenek. Minden dédelgetés, minden kedves szó, minden támogatás, ahogyan minden elutasítás, minden csalódás, minden düh és harag, minden ítélkezés és minden kép, amelyet szüleimről gyerekkoromban készítettem, ott van bennem annak érzelmi minőségében eltárolva.
A szülőkkel való összefonódás, minden belső békétlenség masszívan kihat életedre: kapcsolataidra, munkádra és egész életérzésedre. A szüleid, még akkor is, ha már földi testüket elhagyták, és meghaltak, még akkor is össze vannak kötve veled ezen összefonódások által. Éppen emiatt sok felnőtt „gyermek” csökkenti a szülőkkel való kapcsolatot. Szinte csak akkor találkoznak, ha nagyon muszáj, vagy még akkor sem. Ám ez senkinek sem jó. Ezzel, azaz a külső eltávolodással egyáltalán nem fogunk megszabadulni belső függőségünktől.
Először is a szívünkből kell kívánni mindezt: „Azt kívánom, hogy szeretetteljes és szívélyes viszonyom legyen szüleimmel. Valódi békét szeretnék édesapámmal és édesanyámmal, és szeretnék megszabadulni a régi összefonódásoktól.”
Ha hagyod, hogy ez a kívánság elevenen éljen benned, és ápolod az idők folyamán, az azt jelenti, hogy pályára állítottad a béke folyamatát. Ekkor egyre több és több lehetőség kínálkozik számodra arra, hogy ezt a békét még inkább elmélyítsd. Ezáltal pedig szüleiddel való kapcsolatod is beérhet. Mindegy, hogy mit éltél át otthon, mindegy, hogy mennyi fájdalmat, ridegséget és sérülést, tehetetlenséget, reménytelenséget, manipulációt tapasztaltál meg, mennyire atyáskodtak feletted: csak egyetlenegy ember van abban a helyzetben, hogy békét kössön – te magad. Lépj rá a béke útjára szüleiddel, és megteremted a békét magadban is. Ha ezt nem teszed meg, akkor kapcsolataid is egészségtelenek lesznek, és újra meg újra a szülői leckéket fogod pótolni. Mielőtt teljes szívedből képes lennél megbocsátani szüleidnek, meg kell próbálnod megérteni őket, amennyire csak tudod. A megbocsátást a megértésnek kell megelőznie.
Békekötés az exekkel
Szüleink és testvéreink mellett gyaníthatóan az exeink is múltunk „érdekes” embercsoportjába tartoznak. Vedd sorba, hogy kik ők, mindenkit az elmúlt évtizedekből, és figyeld meg, hogy miként érzel irántuk ma! Ki az, aki még mindig negatív érzéseket hoz fel benned, kivel tudnál még egyszer…? Kire vagy még mindig dühös és bosszús? Mennyi csontváz hullhat még ki a szekrényedből?
Sokan fatális gondolkodásbeli hibákat követnek el expartnereiket illetően azzal, hogy ezt gondolják: „Elváltam/szakítottam vele! Már rég vége van mindennek. Semmi közünk egymáshoz!” Ne hagyd, hogy becsapjanak! Az expartnereket illetően sokan úgy vélik, hogy az a lényeg, hogy különváltak. Ez azonban nem így működik, ugyanis olyan, hogy teljes szakítás, nem létezik. A valóságban ugyanis minden mindennel összefüggésben van. Dönthetünk úgy, hogy külön utakat járunk, de a láthatatlan szinteken minden mindennel kapcsolatban van, főleg azokkal, akikkel korábban összekapcsoltuk energiánkat, például azzal, hogy szexuális kapcsolatba léptünk egymással. Ezt mindannyian érezhetjük. Minél fontosabb valakinek a fejében az, hogy most már különvált a másiktól, annál erősebben össze van láncolva az illetővel a láthatatlan szinteken. Kapcsolati történeteink pedig egyértelműen megmutatják mindezt azzal, hogy a csalódások és a sérülések egyre csak ismétlődnek.
Egyetlenegy választási lehetőségünk van, amely nem más, mint hogy expartnereinkkel belső és finom szinteken békét kössünk. Képesek vagyunk értékelni, méltatni és megáldani mindazt, amit a másikkal átéltem és teremtettem? Hálás tudok lenni a közösen megéltekért? Közös tapasztalatainkat arra használtam, hogy felébredjek? Ha azonban még mindig úgy érzed, hogy volt párod miatt csalódtál, sérültél, elárultattál, akkor bizony van még némi házi feladatod. Akiben a másik emberrel szemben békétlenség van, annak életútja nem lehet szabad és gondtalan. Jelenlegi kapcsolatodba (ha éppen kapcsolatban élsz), vagy a következőbe ugyanúgy beleviszed a békétlenséget és a haragot, ha még mindig neheztelsz volt.
Először is: csak te tudod megbántani magadat. Csak te tudsz sérülést okozni magadnak. A fájdalmat, amit éreztél, te magad teremtetted, méghozzá belső reakcióddal arra, amit a másik tett vagy nem tett.
Másodszor: minden férfire és nőre, akivel életed során találkoztál, szükséged volt. Mindannyian pontosan azt a tudatossági állapotot hozták el számodra, ahol akkor éppen voltál.
Harmadszor: nincs olyan, hogy rossz pár. Ilyen tévedések nincsenek az univerzumban, még akkor sem, ha a fejedben a következő gondolatok dübörögnek: „Ezt az idiótát megspórolhattam volna…” Nem, nem tudtad volna, különben nem így lett volna.
Békekötés a múlttal
Szisztematikusan (a legjobb az, ha írásban) menj végig azokon az embereken, akik életed részei (voltak), és érezd, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőled! Gondolj vissza tanáraidra! Hány tanárunkat utáltuk és szenvedtünk tőlük? Gondolj vissza főnökeidre! Hányról érzed úgy, hogy jogtalanul bánt veled, hányójuk felett ítélkezünk emiatt? Gondolj vissza párkapcsolataidra! Azokra is, akikkel csak rövid ideig voltál együtt. Mit érzel irántuk mélyen legbelül? Gondolj vissza azokra, akiknek hátat fordítottál. Ebbe a körbe tartoznak gyakran saját testvéreink is. Békélj meg velük is magadban!
Nyitott vagy erre a gondolatra, hogy pont azok az emberek az angyalok az életünkben, akik életünket olyannyira megnehezítették, vagy akik a legkönnyebben ki tudnak borítani és fel tudnak idegesíteni minket? Ez hogy lehet? Hát úgy, hogy ők tudnak rátapintani a gyenge pontjainkra, azokra a dolgokra, amelyekért még nem vállaltuk a felelősséget, amelyek mögé nem szeretnénk bepillantani. Miért pont párjaink ismerik leginkább „nyomógombjainkat”? Csalhatatlanul nyomogatják időről időre, amitől kiakasztanak minket, robbanunk, elveszítjük a fejünket, bedilizünk, vagy bármilyen más módon, de kizökkenünk egyensúlyi állapotunkból. Van ebben bármi jó? Igen, ez is egy áldás, mivel a gombot nyomogató személy újra és újra felhívja a figyelmed arra, amivel még nem vagy tisztában. Köszönd ezt meg nekik, és pillants magadba! Tisztítsd meg magadat a békétlenségtől, találd meg vakfoltjaidat, és változtass!
A békéből lesz a szabadság. Életünket az nehezíti meg és nyomasztja, ha nem békélünk meg múltunkkal, hanem továbbra is cipeljük annak terheit. Békélj meg mindennel a múltadban, és légy szabad!
