Jobban kommunikálni egy dolog, de ha belegondolsz, az, amit egymásnak „mondunk”, messze túlmutat a szándékosan megosztott verbális nyelvi közléseinken. Ha szeretnél olvasni az emberekből, és mélyebb szinten megérteni őket, elengedhetetlen, hogy egy lépéssel mélyebbre hatolj annál, mint ahogy normál esetben a kommunikációról gondolkodsz.
Láss az emberek szavai mögé
Ha valóban nézel, sok információt gyűjthetsz mindazokról, akikkel kapcsolatba kerülsz. Vonzó gondolat, hogy az emberek nem tehetnek mást, mint hogy így vagy úgy, de felfedjék valódi szándékukat és érzéseiket. Az emberek mondhatnak, amit akarnak, de mindig is úgy szólt a mondás, hogy „a tettek hangosabbak minden szónál”, és az emberek arckifejezése vagy testbeszéde akaratlanul is felfedheti a legmélyebb énjüket. Valójában egyfolytában kommunikálunk, információkat küldve a szándékainkról és érzéseinkről – ennek azonban csak egy kis része történik szóbeli közléssel.
Amikor az emberek elemzéséről beszélünk, ezalatt elsősorban a cselekedeteik és viselkedésük valós idejű megfigyelését értjük. Látszólag természetes, hogy az emberek fizikai testét figyeljük meg a térben azért, hogy ösztönösen ráérezhessünk, mi történik a fejükben, mindezt pedig rengeteg tudományos bizonyíték támasztja alá. A fizikai megjelenés sokat elárulhat egy személy érzéseiről, motivációiról és félelmeiről, még akkor is, ha ezeket aktívan igyekszik leplezni. Más szóval, a test nem hazudik.
Mindazonáltal az emberek motivációinak ilyesfajta értelmezése nem tévedhetetlen. Amikor másokkal érintkezünk, és próbáljuk megérteni, mi motiválhatja őket, fontos, hogy körültekintően járjunk el a feltételezéseinket illetően. Mind egyéniségek vagyunk, és nagyon meghatározó a kontextus. Bár többféle módszer áll rendelkezésünkre az arckifejezések és a testbeszéd olvasására, érdemes észben tartanod, hogy egyetlen információ sem elég ahhoz, hogy bármit is „bizonyítson”, valamint hogy az emberekben olvasás ilyesfajta művészete épp abban rejlik, hogy holisztikusan kell szemlélned a teljes helyzetet, ahogy előtted kibontakozik.
Figyeld az arcom!
Ernest Haggard és Kenneth Isaacs az 1960-as években terápia közben lefilmezték a párok arcát, és olyan apró arckifejezéseket vettek észre, amelyeket sak a felvétel lelassításával lehetett megfigyelni. Később Paul Ekman kibővítette ezt a saját mikroarckifejezésekről szóló elméletével, és megjelentetett egy könyvet Beszédes hazugságok címmel.
Mind tudjuk, hogyan olvassunk a makro-arckifejezésekből – azokból az arcmozgásokból, amelyek akár négy másodpercig is tarthatnak –, de léteznek olyan múlékonyabb arckifejezések, amelyek olyan gyorsak, hogy a gyakorlatlan szem elől könnyen rejtve maradhatnak. Ekman szerint az arckifejezések valójában pszichológiai reakciók. Ezek az arckifejezések akkor is megjelenhetnek az arcodon, ha nincs senki a közeledben, aki láthatná azokat. Ekman arra a megállapításra jutott, hogy a különböző kultúrákban az emberek a mikro-arckifejezéseket használják arra, hogy az érzelmeiket nagyon kiszámítható módon jelenítsék meg az arcukon – még akkor is, amikor próbálnák eltitkolni azokat, sőt akkor is, ha ők maguk nincsenek is tudatában az érzelmeiknek.
Kutatásai nyomán úgy véli, hogy a mikro-arckifejezések bizonyos izomcsoportok olyan spontán, apró összehúzódásai, amelyek kiszámíthatóan kapcsolódnak az érzelmekhez, és minden emberben azonosak, függetlenül a neveltetésüktől, a hátterüktől vagy a kulturális elvárásoktól. Olyan gyorsak lehetnek, mint a másodperc harmincadrésze. De ha elcsípjük őket, és megértjük, mit jelentenek, akkor a segítségükkel átvághatunk a puszta mondandón, hogy eljussunk az emberek érzéseinek és hiedelmeinek mélyebb igazságához. A makro-arckifejezések bizonyos mértékig erőltetettek vagy eltúlzottak lehetnek, de a mikro-arckifejezések valódibb értelmezést tesznek lehetővé, és nehezebben hamisíthatók, vagy egyéb rejtett vagy gyorsan változó érzelmekre utalhatnak.
Az agyban két idegpálya kapcsolódik az arckifejezésekhez. Az első a piramidális pálya, amely az akaratlagos megnyilvánulásokért (például a legtöbb makro-arckifejezésért) felelős, a másik pedig az extrapiramidális pálya, amely az önkéntelen érzelmi arckifejezésékért (vagyis a mikro-arckifejezésekért) felel. A kutatók felfedezték, hogy azok esetében, akik intenzív érzelmi helyzeteket élnek át, de egyben külső nyomást is éreznek arra, hogy uralják vagy elrejtsék az arckifejezésüket, mindkét idegpályájuk az aktivitás jeleit mutatja. Ez azt sugallja, hogy egymás ellen dolgoznak, a tudatosabb és akaratlagosabb arckifejezések dominálnak az önkéntelenek felett.
Ekman szerint hat egyetemes emberi érzelem létezik, amelyek mindegyike megfeleltethető különböző apró arckifejezéseknek.
A boldogság megfigyelhető a kétoldalt felhúzott arcban, illetve a szájszeglet felfelé és hátrafelé görbülésében. Ráncok tűnnek elő a szem alatt, a felső ajak és az orr között, valamint a külső szemzugban. Más szóval, azok a mozdulatok, amelyeket egy hétköznapi mosolyból mindnyájan ismerünk, mikroszinten is megtalálhatók.
A szomorúságra utaló mikro-arckifejezések is olyanok, mint ahogy arra számítanál. A külső szemzug lefelé hajlik az ajkak szegletével együtt. Az alsó ajak akár remeghet is. A szemöldök árulkodó módon háromszög alakba húzódhat. Az undor érzésének hatására a felső ajak megemelkedik, és felette, valamint a homlokon ráncok jelenhetnek meg. A szemek enyhén összeszűkülhetnek, az arc pedig kétoldalt felemelkedhet.
Harag esetén a szemöldök lejjebb csúszik, és megfeszül, gyakran lefelé irányulva. A szemek összeszűkülnek, az ajkak pedig összehúzódhatnak, vagy mereven nyitva maradhatnak. Elképedt vagy szúrós tekintetet figyelhetünk meg. A félelem ugyanakkor szintén hasonló összehúzódásokkal jár, csak felfelé. Függetlenül attól, hogy nyitva van vagy csukva, a száj megfeszül, és mind a felső, mind az alsó szemhéj felemelkedik. Végül a meglepetés vagy a döbbenet felvont szemöldökben mutatkozik meg – inkább ívesen, mint háromszögszerűen, ellentétben azzal, ahogy azt a szomorúság esetében említettük. A felső szemhéj felemelkedik, az alsó pedig lefelé nyúlik, tágra nyílt tekintettel kiegészülve. Olykor az állkapocs is lazán lóghat.
Egyéb klasszikus jelek, amelyek alapján valaki épp hazudhat neked, ha például az illető kissé felemeli a vállát, miközben hevesen igyekszik alátámasztani mondandója igazságát. Az orrvakarás, a fej oldalra billenése, a szemkontaktus kerülése, a bizonytalan beszéd és az általános izgulás is azt jelzi, hogy valakinek a belső valósága nincs teljesen összhangban a külsővel – vagyis lehet, hogy az illető hazudik.
Mindebből láthatod, az érintett izmok tekintetében a mikro-arckifejezések nem különböznek annyira a makro-arckifejezésektől; a fő különbség inkább a sebességükben keresendő. Ekman azonban megmutatta, hogy az izom-összehúzódásoknak ezek a gyors felvillanásai olyan sebesek, hogy nem is vesszük észre: az emberek kilencvenkilenc százaléka képtelen észlelni ezeket. Mindazonáltal azt is állítja, hogy megtanulhatjuk kiszúrni a mikro-arckifejezéseket, különösképpen, ami a hazugságok felismerését illeti, ami egy klasszikus példája annak, hogy valaki mást mond, mint amit érez.
