A zene rendkívül komplex élményt nyújthat, akár aktívan, akár passzívan kerülünk vele kapcsolatba. Éppen ezért is lehet felhasználni a gyógyításban, a fejlesztésben is. Paár Julianna a Zeneakadémián végzett népi énekes, zenetanár, ám gyerekkora óta két dolog foglalkoztatta: az emberek és a zene. Így tulajdonképpen értelemszerű volt, hogy megjelent életében a zeneterápia.

A zeneterápia a ’70-es, ’80-as években „szökött be” Magyarországra mint külföldi konferenciákról becsempészett tudás. Azóta oktatják az ELTE gyógypedagógiai karán és a Pécsi Tudományegyetem művészeti karán. Felmerül a kérdés azonban, hogy az orvostársadalomban kritikus pontnak számít-e a zene- és egyéb művészetterápiák? Mit tapasztasz e téren?

Sokkal nagyobb a nyitás az alternatív, kiegészítő terápiák felé és a művészetterápiák irányába, most kifejezetten van egy jobb viszonyulás. Popularizálódik minden, és amit régen még az elit tartott a magáénak, az most sokkal inkább a közemberé is. Attól függetlenül, hogy zeneterapeuta valaki, komplexen alkalmazza olykor az egyéb – akár képzőművészeti, akár mozgásművészeti – irányzatokat is. A ’90-es években el tudott indulni ez képzés szintjén is, és az akkorihoz képest ma már az orvosok is jobban nyitottak erre, több intézménybe sikerült már bekerülnie a szakmának, például gyermek, illetve felnőtt onkológiára, addiktológiára, pszichiátriákra és rehabilitációs osztályokra, hospice helyekre, és ezek mellett gyógypedagógiai színtéren még intenzívebben jelen vagyunk. Továbbá a mentálhigiénés vonal az, ahol a legelterjedtebben ott tud lenni a zene, ha nem is terápiás jelleggel, de terápiás szemlélettel.

Mit értünk itt mentálhigiénés alatt?

Arra értem, hogy például olyan csoportok tudnak elindulni, amelyek nem célzottan betegcsoportok, nem is feltétlen a terápia a cél, hanem a zene egy önfeltáró, önismereti folyamat eszközévé válhat, és a saját zeneiség megnyitása kezdődhet el. Tegyük fel, szabadúszó zeneterapeuták, csoportban összedolgozva csinálnak egy művészetterápiás csoportot közösségi színtereken, amire bárki jelentkezhet.

Beszéltél már többször arról, hogy a (hétköznapi értelembe vett) egészséges emberek is frusztráltak időnként a zenétől, nem mernek közeledni hozzá, mert azt gondolják rossz a hangjuk, nincs hozzá tehetségük. Véleményed szerint ez az oktatás következménye?

Sok ember nem érzi magát kényelmesen a zenében, kiesik a komfortzónájából az, hogy esetleg a saját hangján megszólaljon. A családi közegből, az anya-gyermek kapcsolatból kiindulva: ha egy gyermek nem hallja a saját édesanyjának az (ének)hangját, akkor miért lenne neki az alapvető mintája, hogy énekeljen a későbbiekben

Fontos lehet korán elkezdenünk a zenei nevelést?

Én kifejezetten a korai fázisra fókuszálok zeneterápiában, főként az anya-gyermek kapcsolatra, a zenének ebben a kapcsolatban betöltött szerepére. A személyiségfejlődés szempontjából a sterni modellt emelném ki, mely hangsúlyozza, hogy a 0-3 éves kor között megtörtént eseményeket, az ekkor kialakuló mintázatainkat visszük tovább életünk során. Fontos lenne, hogy minél korábban elkezdjük a zenében, zenére való nevelést.

Énekesként otthonosan mozogsz a népzenében. Ez a műfaj miben tud specifikus lenni a gyerekek számára?

A korai interakciók megteremtésére kitűnő anyagok lehetnek a népi gyermekjátékok, dalok, ölbéli játékok vagy mondókák. Feltételezzük azt, hogy 15 hónapos kortól beindul a verbális fejlődése egy gyermeknek, és sok, addig preverbális elemmel is találkozik a teljesen átlagos szituációkban a nap bármelyik színterén, sok érzelmi szállal és kötődési folyamattal vegyítve. Ezeket a népzene – mint elemi zenei műfaj – teljes mértékben tartalmazza. Benne vannak azok a mozgásminták, empatikus vonatkozások, verbális jellegű megnyilvánulások és zenei motívumok, melyek elegendőek és kielégítőek egy ekkora gyermek számára. Azért is bátorítom a szülőket, hogy próbáljanak meg visszanyúlni ehhez az anyaghoz, mert sem zeneileg, sem szövegileg, sem ritmikailag nem egy hatalmas kihívás, és ez az elsődleges rétege a terápiás hatásnak: a sikerélmény. Ez az, amit a legtöbb ember a zenében nem kap meg.

Hogyan képzeljük el, mi zajlik egy zeneterápia alkalmával?

Az aktív zeneterápiát úgy kell elképzelni, hogy a belső tartalmakhoz, érzelmekhez, traumahelyzethez kapcsolódó tényezők improvizációkon keresztül jutnak kifejezésre. Adott sok-sok hangszer melyeken bárki, előképzettség nélkül tud játszani. Ritmushangszerek, dobok, csörgők és olyan dallamhangszerek, amiket ütéssel, pengetéssel vagy egyéb egzakt módon kell megszólaltatni. Ezeken a (vezetett vagy szabad) improvizációkon keresztül van jelen egy szituációban a kliens vagy csoport és a terapeuta, terapeuták. Egy hangszert sokféleképpen lehet megszólaltatni, nem csak az elvárt módon, és hangokat, ritmust, dinamikát is be lehet hívni ebbe a közös improvizációba.

A receptív zeneterápia pedig a hallgatott zene által keltett érzések, érzetek, belső tartalmak megélése, kifejezése, amit verbálisan vagy más képzőművészettel összekapcsolva dolgozunk fel. Néhányan még ma is azt gondolják, hogy az a zeneterápia, amikor„szép zenéket” vagy Mozartot hallgatok, és attól jobban érzem magam. Persze, ez is egy terápiás hatása lehet a zenének, de ez így nem állja meg a helyét: az elérendő terápiás cél általában több ennél. Rendkívül szubjektív egyébként, hogy kinek mi a szép vagy terápiás hatású, milyen zenére tud például relaxáltabb állapotba kerülni. Ilyen szempontból egy terapeutának nyitottnak kell lennie a különféle zenei irányzatokra, mert bármi előkerülhet: a heavy metáltól a minimal technóig széles a paletta.

Mit üzennél azoknak, akiket érdekel ez a terápiás vonal, de még bizonytalanok abban, hogy kipróbálják?

Azt gondolom, hogy nincs vesztenivalónk. Ha negatív élmény ért valakit a zenével kapcsolatban eddigi élete során, akkor attól negatívabb élmény egy foglalkozáson nem fogja érni zenei szempontból. Ha pedig valamilyen nehézséggel küzd, akkor szintén nincs vesztenivalója, hiszen lehet, hogy ez a módszer lesz az, ami által közelebb kerül a gyógyuláshoz.

Paár Julianna kötetének segítségével a Belső hangolással olyan zeneterápiás gyakorlatokat ismerhetünk meg melyekkel a kreatív önfejlesztés útjára léphetünk! A gyakorlatok segítik saját érzelmeinek jobb megértését, a nem tudatosult lelki tartalmak megélését és feldolgozását!

A kötetbe itt olvashatsz bele: Paár Julianna - Belső hangolás

Az interjú forrása: Mindset Pszichológia