„Ezt a könyvet 1948 őszén kezdtem el írni. Mindig kézzel írok. A hét rész körülbelül két év alatt elkészült, de csak a felét gépeltem le. A többin, megszakításokkal, egészen a mai napig dolgoztam. A nyolcadik részhez a már meglévő jegyzeteim alapján 1977-ben fogtam hozzá. A jövőre vonatkozó látomást ezekben a hetekben öntöttem végső formába, és Szigligeten, az Alkotóházban fejeztem be 1977 júliusában.” - Szepes Mária
A mű keletkezése
Szepes Mária Raguel hét tanítványa című regényét a Vörös Oroszlán egy gépelt változatának hátlapjára kezdte írni kézzel 1948-ban, s a végső változat 1977-ben készült el. E páratlan relikviát a Szepes Mária Alapítvány őrzi Nem véletlenszerű e két, illetve a Varázstükörrel három mű összetartozása. Raguel könyve a Vörös Oroszlán és a Varázstükör ezoterikus regényének egyenes folytatása, mondhatjuk reinkarnációja.
A Raguel 1990-ben jelent meg először hazánkban, csonkított formában, hét külön kis kötetben. Később 1999-ben, majd utóbb 2012. évben újra kiadta az Édesvíz Kiadó életműsorozatban, immár a teljes anyagot.
E hatalmas beavatási regény a lélek tisztulási folyamatainak különféle fázisain vezeti át az Olvasót. A Hold, a Mars, a Merkúr, a Jupiter, a Vénusz, a Szaturnusz és a Nap típusát, a hét bolygó karakterét formázza meg egy-egy emberi sorson keresztül. Hét különböző utat vetít elénk, hét összetett próbát. Feltárja érlelődési szakaszaikat, végigvezet bennünket a különféle fejlődési stádiumaikon, az ősi hagyományokból ismert beavatásokon, amelyet előbb-utóbb mindannyian megjárunk szabadulásunk érdekében. Az író maga élete utolsó fő művének tartotta ezt az „óriás eposzát”.
Szepes Mária így vallott e nagy regényéről: „A Vörös Oroszlán faltörő kosként hatolt át világnyelvek falain. A Varázstükör tiszta képet ad a barna fasizmus őrületének valódi hajtóerőiről. S ez az óriás-eposzom, a Raguel hét tanítványa a mélymúlt eltemetett kultúráinak gyökereit ássa ki a felejtés súlyos iszaprétege alól, s későbbi évezredek szenvedélyektől, drámáktól izzó rejtélyeire vet vakító világosságot. De éles mentális fénytőrével áthasítja a XXI. század jövőnket borító lepleit is. Cselekmény-szökőárja feltárja holnapunk pusztító konfiktusait, azok gyógyító, megoldást kínáló módszereivel együtt.”
A történet középpontjában: az isteni igazság angyala, Raguel
Raguel neve a hagyomány szerint az isteni rend, az igazságosság és a harmónia angyalát jelöli. A regényben ő az a transzcendens erő, aki hét kiválasztott tanítványt gyűjt maga köré – hét különböző sorsú, múltú és hitrendszerű embert. Ők nem tökéletesek, nem szentek – de épp ez adja a regény erejét. Mindannyian hordoznak sebeket, tévedéseket, meg nem értett életeket – és mégis, valami közös hajtja őket: a belső hívás, hogy többre születtek.
Mythenburgban kezdődik a történet. Ide várja Raguel hét tanítványát, a Föld különböző pontjairól. A szereplők a 20. század elején születtek, és a 2. világháború után érkeznek el a svájci hegyek egyik falujába, Mythenburg várába, miután sorsukban túljutottak azokon a válságpontokon, amelyeket jellemük és múltjuk hívott elő. Itt kapják meg mesterüktől, Ragueltol a végső beavatásokat.
A hét főhős sorsának buktatói között, saját nehézségeinkre ismerhetünk, és a kiút aranyfonala mentén gyógyulásunkhoz, kötöttségeinktől való szabadulásunkhoz is megkapjuk a segítséget.
Raguel az egyéni beavatásokat követően az emberiség kollektív problémáira is rávilágít, s a tiszta szellem köré rendeződő kis közösségek erejét hangsúlyozza. És ez a Ma emberének egyik legfontosabb üzenete, amelynek éledése és létjogosultsága az új évezred tartópilléreit képezheti.
A hét tanítvány története hét külön világot tár elénk – különböző kultúrák, életszintek, traumák és fejlődési szintek tükröződnek bennük. Miközben látszólag csak saját életük válságait próbálják kezelni, egyre világosabbá válik, hogy sorsuk összefonódik, és valami nagyobb dolog részesei: egy ősi tervnek, amely az emberiség jövőjét is érinti.
„Raguel, a Titok, a Tűz, az Egyetemes Tudás Őrzője, Isten barátja, aki a világon és az égitesteken beteljesíti a törvényt. Raguel a karma angyala, az életet gyökerében átalakító hő, az örök tűz ébren tartója. A tűz lényege az élet misztériuma. S a szenvedésektől súlyos karma maga a tisztítótűz. Raguel pedig sohasem lehet Raguel könyve mindannyiunk számára alkalmazható módszertan. Az író azért választotta a regényes szerkezetet, hogy plasztikusan elénk tárja, miként tehetjük gyakorlattá mindennapjainkban az elméleti stúdiumokat. A szellem lehelete, az idea, miként termékenyíti meg az anyagot, és teszi lelkes, eleven életté.
Spirituális tanítás és cselekmény izgalmas egyensúlya
A „Raguel hét tanítványa” nem tipikus regény. Inkább olyan, mint egy modern kori allegória – valahol Coelho misztikus stílusa és Dan Millman útkereső történetei között helyezkedik el. A cselekmény olvasmányos, fordulatos, mégis folyamatosan mélyebb kérdéseket ébreszt:
- Mi a valódi rend?
- Hogyan születik az igazság egy kaotikus világban?
- Mi a szerepünk a világban – és mit jelent „küldetésben lenni”?
A történet egyik különleges eleme, hogy nem elvont filozófiát tálal, hanem mindezt hús-vér emberek útján, tapasztalatokon, sorsfordulókon keresztül mutatja meg. Így a könyv nemcsak spirituális keresőknek szól – hanem mindazoknak, akik hisznek abban, hogy az élet több puszta véletlenek sorozatánál.
„Az ember inkarnációit egyetemes törvényszerűségek szabályozzák, szellemi fejlődését hét alaphangoltság szövi át. A különféle asztrológiai jelek szülötteinek megvan a maga sajátos iránya, tapasztalati köre, problematikája és egyéni beavatási módja, amelyek fejlődésének stádiumjeleit mutatják. De mindnek szüksége van valamennyi princípium kihangolására önmagában, mivel az ego hárfája csak úgy zeng tökéletes szépségében, ha mind a hét kozmikus húr megfeszül rajta.
Az Uránusz, Neptunusz, Plútó bolygók a hetes rendszeren kívülálló magasabb eredetre utalnak. E bolygók alaphangoltságán az egyénben az ősi, atlantiszi beavatási állapotok derengenek át. Lényegében e legnemesebb elvek visszavezető hidat képeznek a meg nem nyilvánult létállapot tökéletes nyugvásába.”
