A pszichológia és a mitológia kapcsolata
A modern gondolkodó ember számára nem nehéz elfogadni a mitológia szimbolikájának pszichológiai jelentőségét. Különösen a pszichoanalitikusok munkássága nyomán kevesen kérdőjelezik meg, hogy a mítoszok az álmok természetét, az álmok pedig a psziché dinamikájának szimptómáit mutatják. Számtalan kutató, köztük Sigmund Freud, Carl G. Jung, és Róheim Géza munkássága eredményeként az elmúlt évtizedekben az álomfejtés és mitológiaelemzés témakörében könyvtárnyi anyag, egyfajta modern folklórgyűjtemény jött létre.
Bár a tudósok sok mindenben nem értenek egyet, az elméletek mélyén mégis meghúzódnak olyan közös irányelvek, amelyek alapján mindannyian ugyanahhoz az átfogó, modern mozgalomhoz tartoznak. Felismerték ugyanis, hogy a tündérmesék és a mítoszok logikája és motívumai megfelelnek az álom logikájának, és ezzel az archaikus ember régóta száműzött sokfejű szörnyállatai drámai módon újra bekerültek a modern ember tudatába.
A mitológia valójában életrajzként, történelemként és kozmológiaként félreértelmezett pszichológia. A modern pszichológus képes visszafordítani a mítoszt eredeti nyelvére, megtalálva annak alapjelentését, és ezáltal megmenteni az emberi karakter mélységeinek gazdag és ékesszóló emlékeit a mai világ számára.
Mitológia a mindennapi életünkben
Csak tudni kell olvasni, tanulmányozni, felismerni az ismétlődő mintákat, elemezni a számtalan variációt, és ezek segítségével megérteni azokat a mélyben működő erőket, amelyek az emberi sorsot formálták, és amelyek ma is meghatározzák egyéni és közös életünket. Az életüket és cselekvésüket vezérlő metaforák használatát hosszú évszázadok, sőt, talán évezredek gondos keresése, elmélkedése és vitái előzték meg; az élet és gondolkodás alapjaiként kiszolgáltak több egymást követő társadalmat. Mi több, hozzájuk igazították a kultúrát. Ezt tanulta a fiatal nemzedék, és az időseket aszerint tartották bölcsnek, hogy mennyire mélyedtek el az éppen érvényes beavatási formák tanulmányozásában, mennyire értették és használták azokat.
Mert igazából ezek érintik meg és hívják életre az emberi psziché életenergiáit. Ezek kapcsolják össze a tudattalant a hétköznapi cselekvéssel, olyan módon, hogy a tények világának érett és kijózanító, gyakorlati szintű megértése visszahasson és szigorú erővel kontrollálja az infantilis vágyak és félelmek pszichés rétegét. Ahhoz, hogy a ránk hagyományozott mitológiai alakok teljes értékét felfoghassuk, meg kell értenünk azt, hogy ezek nem pusztán a tudattalan szimptómái hanem bizonyos spirituális alapelvek nagyon is tudatos, irányított kijelentései, amelyek az emberi történelemnek pontosan annyira állandó együtthatói, mint az emberi test fizikai formája és idegrendszere. A mítoszok szimbólumok csupán, amelyek megindítják és felébresztik az elmét, és önmagukon túlra mutatnak.
A pszichológiai értelmezés modern rendszereihez a kulcs tehát: a metafizika birodalma = a tudattalan. Ennek megfelelően a kulcs, amely az ajtót a másik irányból nyitja, ugyanennek az egyenletnek a megfordítása: a tudattalan = a metafizika birodalma.
A hős kalandja életének azt a pillanatát jeleníti meg, amikor elérte a megvilágosodást – azt a kulcspillanatot, amikor még életében megtalálta az utat, amelyik az élő halál sötétségéből a fény felé vezet. A születés, beavatás, házasság, temetés, beiktatás törzsi szertartásainak az a szerepe, hogy az egyén életének meghatározó kríziseit és sorsdöntő tetteit klasszikus, személytelen formákra fordítsák le. Felfedik az egyént saját maga előtt, de nem mint ilyen vagy olyan egyéniséget, hanem mint harcost, menyasszonyt, özvegyet, papot és törzsfőnököt; ez ugyanakkor az egész közösségnek lehetőséget ad átismételni az archetípusos stációk jól ismert leckéjét.
Mindannyian hősük vagyunk saját utunkon
A hős mitikus útja rávilágít minket arra a kollektív emberi tapasztalatra ami nem a siker-kudarc dimenziójának mentén történik az életünkben, hanem egy tanulási kört követünk, ahol hősökként mindannyian tartunk éppen valahol és ami elengedhetetlen az önismeretünkhöz.
Forrás: Joseph Campbell - Az ezerarcú hős
